Badacsony

Badacsony a katamaránról

Idén párommal és barátainkkal a Balaton parton, Fonyódon nyaraltunk, és a nyaralás második napján érkezett hidegfront miatt le kellett mondanunk a strandolás öröméről, de csüggedés helyett inkább áthajókáztunk Badacsonyba, így egyszerre örvendhettünk a túrázásnak és az egyik legjobb fehér boros borvidékünk borainak a kóstolgatásának. Badacsony hegye egyaránt ad kellemes kikapcsolódási lehetőséget mind a természetbarátoknak, túrázóknak, mind pedig a borbarátoknak, és aki mindkettőért rajong, mint ahogy én is, annak ez a hegy maga a Kánaán.

Csobánc, Gulács, Tóti-hegy

Első megálló a Hertelendy borozó volt, a Kisfaludy-ház mellett ahová a hegyi taxi okozta kisebb adrenalinsokkot kellett ellensúlyoznunk egy kis olaszrizlinggel, mely lendületes, üde ízével rögtön rabul ejtett minket. Ezután mindjárt jókedvvel indultunk neki a hegyi túrának, ahol is kezdetben a piros útvonalat követve a Klastrom kút felé indultunk, majd csatlakozva a kék túraútra és a Kőkapu utáni szakadék kilátóján megpihenve gyönyörködtünk a Balaton-felvidéki tanúhegyekben. 

Miután kigyönyörködtük magunkat és kellően elfáradtunk a hegymászásban, leérve a Laposa borászat vendéglőjében pihentünk meg, amely teraszáról gyönyörű kilátás tárult elénk, s mivel sok jót hallottunk már a borászat borairól, minden adott volt egy kellemes borozáshoz. Időnk volt még, mert az utolsó hajó is csak órák múlva indult, ezért úgy döntöttünk, bele merünk vágni egy borkóstolóba, mely hat különféle bor kóstolásának lehetőségéből állt 2500 Ft-ért. Mivel bő negyedórás várakozás és integetés után a pincér még mindig nem jelent meg az asztalnál, bementünk s a pultnál adtuk le rendelésünket, miután a kisvártatva kiérkezett pincérnő hozott egy poharat és egy üveg bort a választottak közül, löttyintett vagy fél decit a pohárba, rögtön sarkon fordult, se szó se beszéd odébbállt. Mondanom se kell, hogy féldeci bor pillanatok alatt elfogyott, de a pincérnő sehol a következővel. Gondoltam, ez így nem lesz jó, mert ha minden féldecire fél órát kell várni, a reggeli hajót érjük csak el, így jobbnak láttam bemenni szólni, hogy lemondom a borkóstolót, inkább adjanak egy pohár juhfarkot a páromnak, egy szürkebarátot nekem, barátaink pedig az illatost és az olaszrizlinget választották. Az az igazság, hogy én először a borkóstolóra azt hittem, hogy hat pohár (ami 1,5 dl) szabadon választott bort kérhetünk, és azért kapjuk meg akár harmadával olcsóbban, mert nem csak egy-egy pohárra térünk be, hanem a mennyiség miatt kisebb kedvezményt adnak. Ennek ellenére nem a féldecivel volt problémám, mert közben rájöttem, hogy a borkóstoló nem arról szól, hogy a vendég megiszik majdnem egy liter bort, hanem arról, hogy ízmintákat kapjon a ház boraiból. Viszont a felszolgálás módja, a tájékoztatás és a borok közötti ízsemlegesítő rágcsálni való hiánya volt ami a kóstoló lemondására ösztökélt. Hozzá teszem, volt pörgés a borozóban ekkor, tehát nem a pincérek tunyaságával volt a baj, viszont, ha az itallapon feltüntetik a borkóstolót, akkor nem árt, ha az borkóstoló is lesz, ha megrendeli a vendég. Boraik különben kifogástalanok, üdék, tüzesek és frissek, bár én bevallom jobb szeretem inkább a nyugodt borokat.

Folytattuk hát utunkat lefelé és a Sipos Borház Anna borozójánál álltunk meg egy kortyra legközelebb. Itt szintén szürkebarát volt a "menü", melyről a Sipos Borház saját maga írja a legtökéletesebb kritikát: "A TÖKÉLETES BELSŐ EGYENSÚLY AD KELLŐ ALAPOT AZ ILLATOK ÉS ZAMATOK CSODÁLATOS, BUJA NÁSZÁNAK."

Az utolsó állomás Pruska Béla egysége volt, ahol félédes szürkebarátot tartottak, mely némileg csalódás volt az előző után, de legalább jóízűen betoltunk egy kis uzsonnát.

Ősszel ide is vissza kell térni egy kifejezett bormustrára, jobban felkészülve, kihegyezve arra, hogy a kóstolt borokról pontosabb tájékoztatást tudjak adni.