Egy kis bortöri

Nagy általánosságban sokat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon hogyan kezdődött, szinte bármiről is legyen szó - ami érdekel - kíváncsi vagyok az eredetére, a kezdetére, az alapokra. Addig nem vagyok hajlandó pl. vitás ügyekben állást foglalni, amíg nem ismerem meg a konfliktus okát, azt hogy honnan indult, ki kezdte a vitát, miért kezdte, a másik miért vágott vissza vagy miért nem úgy vágott vissza. Bár a bor esetében nem vitás kérdést kell eldönteni, de az én kis kíváncsiságom a bor eredetére is irányul, elvégre az utóbbi időben nagy rajongójává váltam. Így egy kicsit kutatgattam a világhálón, még a ráérős, csendes téli estéken, és sok érdekes dolgot tudtam meg, többek között azt, hogy az emberi civilizációval majdnem egyidős a bortermelés.

Dsemsid

Egy ősi perzsa történet szerint élt egy király, Dsemsid, akinek a kedvenc csemegéje a szőlő volt, de nagyon dühítette, hogy ezt a finomságot csak az év rövid szakaszában fogyaszthatja, ezért elhatározta, hogy tetet el belőle annyit, hogy egész évben legyen neki. Megtöltetett jó néhány cserépedényt szőlővel és szőlőlével, majd sziklaboltozatokba helyeztette el őket védve a hőmérséklet kártékony hatásaitól. Csakhogy a rabszolgái, akik könnyedén hozzáfértek a király csemegéjéhez, szívesen dézsmáltak belőle, és amikor a matéria erjedésnek indult, a belőle fogyasztók bódult állapotba estek, s elszenderedettek a kamrában, az erjedéskor keletkező szén-dioxid pedig végzett velük. Így elterjedt, hogy a szőlő tárolás során idővel méreggé válik. Ekkortájt történt, hogy a király egyik kedvenc háremhölgye Gulnáre és az egyik őr egymásba szerettek, de társadalmi helyzetükből adódóan nem teljesedhetett be szerelmük, ezért Gulnáre végső elkeseredettségében elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Megkereste a hírhedt méregkamrát, s ivott egy jó nagy pohárral a „méregből”, de nem hatott. Ivott hát még eggyel, ám az is hatástalan volt. Felhajtott még pár pohárral, de azon kívül, hogy kellemesen bódult állapotba került és felvidult nem történt semmi. Így hát felbátorodva, borgőzös állapotban a király színe elé járult, és bevallotta, hogy halálosan szerelmes az egyik őrbe, és bánatában, amiért nem lehetnek egymáséi, meg akarta ölni magát, de a kamrákban tárolt méreg hatástalan volt. Dsemsid a történet hallatán először felbőszült, majd lecsillapodván megesett a szíve háremhölgyén, s miután megkóstolta a bort, érezte, hogy nem csak finom, de varázsereje is van, engedélyezte Gulnáre és az őr frigyét, s elrendelte, hogy mind több helyen termesszenek szőlőt, majd bort a gyümölcséből.

A "termékeny félhold"

No, de ez a legenda része, amit a Zend avestán kívül semmi nem támaszt alá, hacsak nem azok a régészeti leletek, melyek 7-8000 éves borászatról árulkodó nyomokat fedeztek fel Belső-Ázsiában a mai Irán területén a Zagrosz-hegységben, melyet a Torosz-hegységgel, a Libanoni-hegységgel és a Kámel-heggyel egyetemben a civilizáció bölcsőjeként ismerhetünk, ugyanis az emberiség ezeken a területeken kezdett áttérni az élelemtermelő gazdálkodásra i.e. 9000 körül. Ekkor még nem beszélhettünk kimondott borgazdaságról, mivel valószínűleg még csupán gyűjtögették a vadon termő szőlőt, viszont volt már kísérlet a szőlőlé tartósítására, de a légmentesen lezárható kerámia edény felfedezéséig erre még nem volt lehetőség. Kb. i.e. 5400-ból származó leletek tanúskodnak arról, hogy az iráni Hajji Firuz-ban talált 6db egyenként 9 literes agyagedényben tároltak bort, melyből molekuláris vizsgálatok megállapították, hogy a későbbi görög szokásoknak megfelelően pisztácia-gyantával voltak ízesítve.

Szőlőmaradványok

Szintén a Zagrosz-hegységben, Örményország Iránnal határos déli részén találtak egy barlangot, melyet beomlása után betonkeménységű juhtrágya réteg zárt le légmentesen, így tartósítva a benne található szerves anyagokat 6100 évre. Ebben a barlangban Gregory Areshian régész által vezetett kutatás borkészítésre használt szőlőprést, erjesztő- és tároló edényeket, továbbá bennük épen maradt szőlőmaradványokat talált.

Szőlőprés

Ez a szőlőprés egy 1m×1.9m×1m-es medence volt, melyből egy lyuk nyílt a szőlőkádba. Ez a technológia kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit egészen a XIX. századig használtak szerte Európában. Jól látszik, hogy lábbal taposták ki a medencében a szőlőből a levét, amely a nyíláson át a kádba folyt. A prés körül nagyon sok szőlőmag és préselt szőlő került elő. Botanikusok szerint a magvak a ma is ismert és bortermelésre használt Vitis vinifera fajtól, az úgynevezett bortermő szőlőből származnak.

A kutatók úgy vélik, hogy a borkészítéshez használt fejlett technológia arról tanúskodik, hogy a borászatnak 6100 évvel ezelőtt már sokéves hagyománya volt.
Areshian professzor azt is elmondta, hogy sokáig úgy vélték, a barlangot egy eddig ismeretlen népesség lakóhelyül használta, ám kiderült, hogy valójában temetkezési hely volt. Mivel a borkészítés eszközei közelében több sírhelyet is találtak, úgy vélik, a bort kizárólag arra a vallási szertartásra készítették, amellyel a halottnak megadták a végső tiszteletet, és hosszú útjára bocsátották. „A leletekből az látszik, hogy a barlangban készített bort nem arra használták, hogy egy nehéz nap végén lazítsanak vele, arra valahol a barlangon kívül készített nedűt használták”

Hogy igaz-e a Dsemsid legenda vagy sem, hogy egyáltalán élt-e egy ilyen nevű király, nem tudni, de a régészeti leletek tanúsítják, hogy azon a területen, ahol e legenda született már a Zend Avesta születése előtti évezredekben is termeltek szőlőt és bort. Kétségem sincs a felől, hogy a szőlő ill. szőlőlé tartósítására irányuló kísérletek véletlen felfedezése a bor.

Az i.e. II. évezred elejéről, Egyiptomból, III. Szeszósztrisz fáraó uralkodásának idejéből való az a recept, amit Christian Jacq egyiptológus Ozirisz titkai című regényében találtam, s mivel a témába vág, érdekességképpen leírom:
"Az érett fürtöket nem túl meleg, nem túl szeles, szép napokon szüretelik. A préselés után egy olyan üstbe öntik a mustot, amit csak és kizárólag ennek a bornak az elkészítéséhez használnak. Lassú tűzön forralják, egy szűrővel lemerik róla a felszínen úszkáló szennyeződéseket, míg tiszta, gondosan szűrt folyadékot nem nyernek. Ám a siker záloga a második, igen lassú melegítés."

Ha belegondolunk, ahogy az elején is írtam, hogy a bortermelés majdnem egykorú a civilizációnkkal - különben elég sok helyen hallottam már ezt -, tehát ez mekkora marhaság! Ugyanis a legrégebbi leletek 7-8000 évesek, a civilizáció kezdetét meg kábé i.e. 9000-re teszik, tehát az emberiség még legjobb indulattal is 3000 évig kellett, hogy bor nélkül létezzen. Én nem is értem, hogy tudtak nélküle létezni? Hm 3000 év. Ilyen távlatból nem tűnik soknak, lehet azt mondani, hogy majdnem egyidős, de ennyiből én is majdnem egyidős vagyok pl. Ceasar-ral, elvégre csak kicsit több, mint 2000 éve élt. A lényeg viszont, hogy a bor valamikor "feltalálódott" és azóta az emberiséggel fejlődött, az emberiség tökélyre fejlesztette, de vajon ez kölcsönös: a bor képes lesz-e az emberiséget tökélyre fejleszteni?