Gregorian

Az előző bejegyzésemben említett Állattenyészési napokon megismerkedtünk a Gregorian pincészettel is, és kóstoltuk a helyszínen néhány borát, melyek közül az egyikből, egy 2009-es Badacsonyi szürkebarátból vettünk is egy üveggel. A pincészet a Szent György-hegyen található, mely a Balaton-felvidék tanúhegy trilógiájának egy tagja a Badacsony és Csobánc mellett, és a Badacsonyi borvidékhez tartozik, ezért van az elnevezésében a badacsonyi jelző. Tavaly egyébként jártunk Moncsival a Szent György-hegyen, és remek túrázó hely, ajánlom bárkinek, aki szereti egybekötni a bortúrát a természetben való túrázással.
Szóval ez a bor tegnap került az asztalra kellemes hőfokra hűtve, miután egy kiadós gyalogtúrát tettünk meg a Zselicben. A már többször említett Állattenyésztési napokon, a Mezőgazdasági kiadónál szerzett, Csávossy György: Magyarán a borról című könyv segítségével próbáltam meg bírálni ezt a finom nedűt, s úgy döntöttem, hogy leírom a blogba. Ez is az autodidakta tanulásnak a része, majd meglátjuk a tanfolyam után, mennyit tévedtem.

A saját címke szövege: "A Badacsonyi borvidék vulkanikus talaján termett. Könnyed, virág és gyümölcs illatú és zamatú. 10-14 C fokra hűtötten, fehér húsokhoz, sajtokhoz ajánlott, de erőteljes aromája, és hosszan megmaradó íze miatt vadhúsokhoz, vörös húsokhoz fogyasztva is igazi élményt nyújt."

Ez teljes mértékben helytálló.
A színe aranysárga, tükrös, a külleme olajos, hosszú lefolyású. Kellemes, diszkrét aszú illatú, 15,5 %-os alkohol tartalma tüzességet kölcsönöz neki, lágy, üdítő savú, én enyhe füge ízt véltem benne felfedezni utóízként. Testes, enyhén fanyarkás, élénk szénsavtartalommal rendelkező bor. Ez egy csupa tűz bor, de szárazsága ellenére enyhén émelyítő. Egyszer meg kellett néznem, hogy tényleg száraz bort iszom-e. Fura, mert az édes cirfandlinál nem éreztem az émelygést, ennél pedig igen.