Egri Cabernet Sauvignon a Juhász testvérek tolmácsolásában

A Terroir című bejegyzésem után kissé elbizonytalanodtam magamban, mivel régi kóstolások alapján vetődött fel bennem, hogy különböző borvidékek azonos fajtájú szőlőből készült borai, mennyire hasonlítanak egymásra. Ezért úgy döntöttem, hogy mind a négy (sőt öt) tárgyalt borvidékről fogok kóstolni egy-egy cabernet sauvignont, hogy bebizonyítsam (elsősorban magamnak) a bejegyzés helytállását. Én nem kardoskodom a borok uniformizálása ellen, nekem nem célom ennek megváltoztatása, sőt én örülök annak, hogy ha egy jó bordeaux-it akarok inni, akkor hazai termelőtől is meg tudom venni, s talán még olcsóbban is, mint egy hasonló franciát. Ha egyszer azok a jó franciák kitalálták, hogy ebből vagy abból a szőlőfajtából, hogyan lehet finom bort készíteni, akkor miért is csinálnánk másképp? Hiszen gondoljunk bele, hogy ha a mi csirkepörköltünket meg akarják főzni legalább ugyanolyan jól más országban, akkor sem tanácsos másképp elkészíteni, mint ahogyan a recepten van. Ez így van jól, a cabernet sauvignon, a cabernet franc, merlot, de még az olaszrizling, a furmint vagy akár a kadarka elkészítésének is megvan az a módja, ahogy abból a legfinomabb bor lesz. Lehet persze a területi sajátosságoknak megfelelő borokat létrehozni ezekből a szőlőkből, de bizonyára nem azért nem maradtak a hagyományoknál a gazdák, mert olyan jól eladható népszerű borokat lehetett belőle készíteni a hagyományok megtartásával. Egyszer kóstoltasson meg velem valaki egy adott területre jellemző, hagyományos eljárással készült bort, akár egy bordeaux-i, akár másfajta szőlőből valót! Mik lehetnek azok a területi sajátosságok? (Remélem a tanfolyamon kapok rá választ!)
No de a tárgynál maradva, az aktuális bor: Juhász Testvérek Pincészete - Cabernet Sauvignon 2011. Már délután gondolkodtam rajta, hogy mi is legyen a mai bor, s mivel húzós nap volt, mindenképp valami ütőset akartam választani, ezért Moncsival már célirányosan mentünk megvenni edzés után eme nedűt. A címke tanúsága szerint: "A Juhász testvérek tradicionális pincészete a szép és komoly borok létrehozását tűzte ki célul, melyeket az odafigyelés és a különleges gondosság jellemez a telepítéstől a tölgyfahordós érlelésen át a palackba kerülésig."

Eddig egy esetben volt szerencsém a Juhász testvérek borához, nevezetesen egy Egri Bikavérhez, mely igen mély benyomást hagyott bennem. Ezért tudtam, hogy ha az ő borukat veszem le a polcról, akkor nem követhetek el hibát. Nem is követtem. Kitöltéskor a lassan tűnő rózsaszín hab miatt látszott, hogy egy magas alkoholtartalmú, testes borral lesz dolgunk. A poharat meglötyögtetve hosszan látszott a koronája, s a lassú lefolyása, álló pohárnál a vastag gyűrűje. Színe mély rubinvörös. Illata érett, intenzív, gyümölcsös, én meggyet fedeztem fel benne. Ízleléskor egy markáns savtartalmú, magas tannintartalommal rendelkező, tüzes (te jó ég 14%!), telt testű, intenzív, piros gyümölcsös zamatú, harmonikus igazán boros bort ízleltünk. Le a kalappal! Juhász testvérekben nem csalódunk! 

Eddig úgy érzem, ez a bor alátámasztotta az uniformizálásról szóló elméletet.