Gere Tamás és Zsolt: Páratlan 2009

Ma este elérkezett az ideje a nyaraláskor a páromtól nyert bor megnyitásának és megkóstolásának. Az adósságát a kaposvári "Miénk a város" fesztivál egyik estéjén teljesítette, amikor végigkóstoltuk az összes kiállító pincészet válogatott borait, s kicsit már becsiccsentve (lehet, hogy már nem is annyira kicsit) a Gere Tamás és Zsolt pincészeténél ragadva, jobbnál jobb villányi vörösöket kóstolva esett a választásom erre a borra - mivel egyezségünk alapján a fesztiválon kellett kiválasztanom a nyereményemet. Hogy jól választottam-e, ma kiderül. A dugó már kihúzva, sajt, dió bekészítve és bírálási szempontok átolvasva, de azért a könyv még nyitva.

A címke tartalma: "Villány 5 jellegzetes fajtájának könnyed és gyümölcsös házasítása, melyet a hordós jegyek varázsolnak még izgalmasabbá. Pár perc szellőztetést meghálálja. Hangulatos esték, finom vacsorák, kedélyes beszélgetések páratlan kísérője." Öt fajta szőlőből házasították: 40% Kékfrankos, 20 % Pinot Noir, 20 % Merlot, 10 % Cabernet Sauvignon, 10 % Portugieser.

Csalódtam. A címke mondjuk igazat mondott, tényleg könnyed volt, gyümölcsös, érezhető hordós jegyek is voltak és a párommal egy hangulatos, kellemes estét töltöttünk mellette (legalábbis kezdtük el vele).
Kitöltés után a szépen tűnő rózsaszín hab rubin színű; kristályfényű, csillogó, tükrös bort láttam, ami gazdag színekről és tisztaságról, magas szesztartalomról tanúskodott. Állaga kevésbé volt olajos, mint az előző francia bor, színe is világosabb volt s gyűrűje sem volt túl vastag. Ebből láttuk, hogy közepesen testes borról van szó.  Az orromat kell még művelni, mert én csak finom bordeaux-i vörösborillatot éreztem, de Mónika csokoládé-, lekvár-, dohány-, hordó-, gyümölcsillatot is vélt felfedezni benne. És akkor jött a beteljesülés, az ízlelés. Íze fűszeres, gyümölcsös intenzív savakkal, enyhén fanyarkás, közepesen testes. Viszonylag magas alkoholtartalma ellenére (13%) nem pirultunk ki az első pohár után, nem éreztük kellően tüzesnek. Én utóízében szilvaízt véltem felfedezni, Mónika pedig erdei gyümölcsízeket. Második pohárnál próbáltunk kenyérrel semlegesíteni, utána sajttal, majd dióval, de már hiába, az ízvadászat az első pohár után nem ment. Viszont kifejezetten jól passzolt a dióhoz és a sajthoz és egy rendkívül kellemes este alapanyaga volt. Összességében sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ilyen árban vannak sokkal jobb borok is. Gere Tamáséktól kóstoltam idén egy olaszrizlinget is, amit már nem tudok felidézni, csak annyi maradt meg bennem, hogy milyen kellemes, zamatos, illatos bor volt, és mennyire jól esett nyár elején a kánikulában, s bevallom egy-kétszer még meg is szentségtelenítettem szódával sóherfröccs gyanánt, de nem bántam meg. A fesztiválon kaptam kóstolót még a cabernet franc válogatásukból is, gondolom 2008-as lehetett, amit a webáruházakban is lehet kapni. Nem tudok róla sokat mondani, csak hogy le a kalappal, talán a legjobb bor volt, amit valaha ittam. Ha egyszer nem sajnálok majdnem 4000 Ft-ot kiadni egy üveg borra, mindenképp veszek egyet, s akkor jobban górcső alá veszem. Mindenesetre az a bor többet érdemel, mintsem ilyen amatőr módon bíráljam, ezért csak a villányi tanfolyam után kerítek rá alkalmat.

Azt vettem észre, hogy az orrom és az ízlelőbimbóim megérzik és tudják értékelni a finom illatokat, zamatokat, ám nem képesek különválasztani azokat, nem ismerik meg bennük a különféle aromákat. Remélem tanulható képességek ezek, ezért mától jobban odafigyelek a dolgok illatára, ételek és italok zamatára.