Pécsi Borozó 2. - Grasevinák

Ismét eljött a hónap középső szerdája, ismét Borszeminárium Pécsett. Ismét útra kerekedtem, mert a borok iránti érdeklődésem mit sem csökkent - sőt! A Pécsi Borozó magazin és a Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter közös szervezésében létrejött rendezvénysorozat egybevág az elhatározásommal, hogy kiképzem magam valamiféle borszakértővé. Ezúttal párom helyett egy régi barátomat hívtam el, hátha megszerettetem vele a bort, és rájön, mennyivel jobb ital a sörnél. A tanulás állomásait, kóstolásait vezetem itt a blogban, talán egyszer visszatekintve érdekes lesz végignézni, és ha még mást is érdekel, netán segít, az külön öröm.

Ajándék kékfrankos a Vina Beljétől

Tegnap az Olaszrizling Október jegyében telt az este. A Horvátország fő borának számító olaszrizlinget, amit náluk grasevinának hívnak, vettük górcső alá, na meg persze a horvát Drávaszögi borvidéket, mely Baranya megye közvetlen szomszédja, és nagy Magyarország idején szintén a megyéhez tartozott. Az előadó a Vina Belje pincészet fő borásza, aki 2010-ben az Év borásza volt Horvátországban, Marijan Knežević volt. Kicsit nehéz volt figyelni egy nehéz munkanap és egy jó órás, esős időben való vezetés után (visszafelé nem én vezettem!). Ráadásul a borász mondandóját tolmács fordította, ami még nehezebbé tette a figyelést, ezért kevés részletet tudok leírni az elhangzottakból. Arra viszont emlékszem, hogy a szőlő termesztése a Drávaszögben 160-220m tengerszint feletti magasságban folyik. Talaja barna erdőtalaj, mely lösz altalajon fekszik. Jugoszlávia idejében inkább mennyiségi termelés folyt, nemigen figyeltek a minőségre, s ezért az olaszrizlingnek nincs is igazán jó híre, de a háború után ráálltak a minőségi borkészítésre, és főleg a rizling termesztésre. Mivel nagyon jó minőségű, ízletes olaszrizlingek teremnek itt, és szeretnének betörni a külföldi piacokra, a saját rizlingjüknek a grasevina elnevezést adták, hogy a különleges neve miatt jobban felfigyeljenek rá.


Az első bor a Josic Pince 2012-es Grasevinája volt, mely 12% alkoholtartalommal bírt, és könnyedségével, élénkségével a kóstoló méltó kezdőbora lett. Küllemében egy tiszta, szalmasárga, gyors lefolyású italt ismerhettünk meg, mely közepesen intenzív gyümölcsös illatot adott. Illatjegyeiben felfedezhetőek voltak az érett alma és kajszi jegyei. Kóstoláskor enyhén szénsavas, könnyed, lendületes, élénk, jó testű bort érezhettünk, melyben enyhén mandulás, kesernyést ízt ízleltünk.

A második a Vina Belje Pince 2012-es szelektált Grasevinája lett a maga 12,5%-os alkoholtartalmával. A zöldessárga színű, gyors lefolyású bor határozott, karakteres zöld alma, minerális illatjegyekkel, könnyed, mandulás, citrusos ízzel rendelkezett, melyhez határozott savak társultak.

A Kollár Pince 2012-es Grasevinája következett a sorban, mely relatíve erős 14,7%-os alkoholtartalmú ital. Színe halvány arany, lassabb lefolyású. Ennél a bornál már megjelent a gyűrű is a pohár falánál. Kellemes illatolás (barátom egész nap szagolgatná) után egy tüzes, az eddigieknél erősebb testű, határozott savakkal rendelkező borba kortyolhattunk.

Negyedik bornak egy félszáraz Grasevina következett, mely halvány arany színű volt, gyors lefolyású. Gyengébb illata érettebb gyümölcsöket idézett, ízleléskor kissé fáradtnak hatott. Ez a Pinkert Pince 2012-es, 12,8% alkohollal rendelkező bora volt.

Az ötödik 12,5%-os, arany színű, lassabb lefolyású, vastag gyűrűvel rendelkező, kissé zárkózott, érettebb gyümölcsöket idéző illatú, harmonikus, de eléggé visszafogott ízű bor volt, mely a Szabó Pincétől, 2011-ből származott.

Hatodikként az Antunovic Pince 2011-es, 12,8%-os alkoholtartalmú Grasevinája következett. Megjelenése: zöldes sárgás színű, vékony gyűrűvel rendelkező, gyors lefolyású. Illata visszafogott, de másmilyen, mint az előzőek. Valószínűleg, már elteltem kissé, mert nem igazán tudtam megállapítani az illatokat, de mintha a szürkebarát illatára emlékeztetett volna. Ízleléskor enyhe szénsavat fedeztem fel benne, nem túl gyümölcsös ízt és fáradt savakat.

Az utolsó előtti Grasevina a Vina Belje 2012-es Prémiuma volt. Zöldes sárgás színű, gyors lefolyású, szintén a szürkebarátra emlékeztető illatú, melyben az alma illat is kiérződött. Kissé lapos ízű, enyhe szénsav tartalommal, lágy savakkal, vékony testtel rendelkező bor.

A nyolcadik és egyben utolsó bor végül a legjobb bor is egyben. Szintén a Vina Belje Grasevinája, mely 2012-es évjáratú és elég erős, 15,6%-os alkoholtartalmú itóka. Nekem kissé fedett tisztaságúnak tűnt. Színe zöldes sárga, lassabb lefolyású. Intenzív gyümölcsös illattal rendelkezik. Tartalmaz maradékcukrot, akárcsak a többi 2012-es évjáratú Grasevina. Kellemes, fanyarkás íz, tüzes alkoholtartalom, kiegyensúlyozott, határozott savak, testesség jellemzik.

Bár eme esős októberi napon kevésbé vágytam ezekre a gyümölcsös, könnyed olaszrizlingekre, mint mondjuk júniusban vágytam volna, a kóstolásnak egyik célja, miszerint barátommal megszerettessem a bort, beteljesült. Sőt a legközelebbi alkalommal is el szeretne jönni. Remélem a kékfrankosok is ízleni fognak neki. Sanyának sokunkhoz hasonlóan rossz emlékei vannak a borról fiatal korából, ugyanis akkoriban a boros pult alsó polcáról vette le egy-egy koncert előtt a muníciót, mely tisztán ugye ihatatlan volt. Persze hamar kinőtt ebből a "mindegy csak üssön" korszakból, de soha többé nem kóstolt bort azután, mert számára azóta is a bor a savanyú, büdös italt jelentette. Abban bízom, hogy ezután a havi összeröffenéseink alkalmával már nem csak sörözni lehet elhívni, hanem akár borozni is.