Nagyon vártuk már az e havi Borszemináriumot, hiszen Takler Feri bácsi volt a fő előadó, akinek kékfrankosa felejthetetlen számunkra a párommal. A tegnapi előadást Takler úr magas szakértelmével, a borász szakma és az imádott Szekszárdi borvidéke bemutatásával tette felejthetetlenné. Megtudtuk, hogy Szekszárd környékén is, mint az országban mindenhol mekkora károkat okozott a szocializmus a bortermelésben, és a rendszerváltás után - a megszakadt borászgenerációk miatt - szinte nulla tudással vágtak neki e gyönyörű, ősi kultúra újraélesztésének és felvirágoztatásának. Csaknem tíz évvel később állt be Szekszárd Villány mögé a sorba, de vendéglátásban még mindig el van maradva tőle, mivel jóval nagyobb területen szóródnak szét a szekszárdi borászatok, ezért nehezebben megoldhatók a pincelátogatások, ugyanis míg Villányban egy hátizsákkal végig lehet járni gyalog szinte az összes borászatot, addig a Szekszárdi borvidéken ez lehetetlen. Érdekes újság volt még a borvidék terroir-járól hallottak is, mivel kiderült, hogy Szekszárd rengeteg mikroklímájú és talajtani adottságokkal bíró mini terroir-ral rendelkezik. Történeteket hallottunk a kékfrankos világhódító útjáról is, hogy Svájc mekkora felvevőpiac, de hódít Londonban és New Yorkban, sőt itt egyetlen borkóstoló alatt hogyan nőtt az ára több, mint a duplájára: 180 dollár fölé. Hallottunk értekezéseket arról, hogy a kékfrankos egy régi magyar fajta-e vagy sem, de hogy Magyarországon vannak számára a legjobb feltételek, az biztos. És ezt az előadást spékelték meg 9 oltári finom szekszárdi kékfrankossal.
Kékfrankost az országban kb. 7800 hektáron termelnek, ezzel a legnépszerűbb vörösborszőlőnk, mely selymes tannintartalmú, szép savakkal rendelkező, gyümölcsös, elegáns bort ad. Cuvée-be azért szeretik tenni, mert a túl sok napsütés által keletkező magas tannintartalmat kiegyensúlyozza. Ezért van az, hogy egy vörös cuvée-nek már elengedhetetlen része a bordeaux-i fajták mellett. Takler Feri bácsi hasonlatát idézve "a csavarnak az anya a párja".
A kóstolást a Szeleshát pincészet K2 elnevezésű 2009-es évjáratú, 13%-os kékfrankosával kezdtük, mely könnyed, illatos gyümölcsösségével, lendületes savaival méltó kezdés volt. Ezt követte Mészáros Pál egy barriqe érlelésű 2009-es, jóval sűrűbb, sötétebb színű, vastagabb bora, 14 %-os alkoholfokával. A harmadik sem volt könnyedebb tétel, mely szintén 14%-os, mély bíbor színű, viszont eléggé zárkózott illatú, de korántsem zárkózott ízű. Ez Hetényi János 2011-es Kékfrankosa volt. A következő Bodriék 2012-es műve, ami az eddig bemutatottaknál még jobbnak bizonyult, s ekkorra már az eddig legmagasabb létszámú szeminárium hallgatói is megkezdték boros hangulatú döngicséléseiket szomszédaikkal. Ez a bor is 14%-os alkoholtartalmú volt gyönyörű bíbor színével, intenzív savaival, gyümölcsösségével, hosszú lecsengésével. Takler úr gyönyörű bornak titulálta. Következett a Heimann család 2011-es Kékfrankos válogatása, mely végre egy kis pihenőt jelentett a 13%-ával, viszont savaival, tanninjával, gyümölcsösségével nem pihentette az ízlelőbimbóinkat. Hatodikként Sebestyén Csaba Nánai Kékfrankosa következett 2009-ből. 13,5% alkoholtartalom, mély bíbor szín, olajos lefolyás, közepesen intenzív illat, tipikus kékfrankos ízjegyek (szilva, meggy), kiegyensúlyozott savak. A hetedik volt párom kedvence, pedig a múltkori "kavinyon" után előítélettel volt a Vesztergombi pincészet iránt. E bor 13,5%-os alkoholtartalmú, intenzív, páratlan illattal, nagyon jó savakkal, gyümölcsösséggel. A nyolcadik a várva várt Takler féle kékfrankos, a Szenta-völgyből, 2009-ből. A Vesztergombi mellett ez is az est csúcsának számított, magas alkoholtartalom (14,5%), isteni illat: intenzív szilva, kiegyensúlyozott savak, hosszú gyümölcsös lecsengés. És az utolsó, a Fritz Borház 2009-es Aranydombja már jócskán pityókás állapotban talált ránk, s szépen rátett még a 15%-os alkoholtartalmával. Takler úr szavaival élve robosztus bor. Küllemében a megszokott mély bíbor szín, olajosság, kissé diszkrét illat, ízlelve intenzív savak, kissé magas tannin, kellemes kesernyés íz.
Mindig is szerettem a kékfrankost, de ezek után többször fog az asztalra kerülni. Már egyszer majdnem napirendre került egy szekszárdi túra, de tavaszra mindenképp megejtjük ezek után. Úgy érzem nagyon hiányzik a tanfolyam már a megfelelő értékelések írásához, de Villányba a borbíráló tanfolyamra nem tudok menni, mert a kurzus nagyon szétszórt dátumokon lesz. Hogy őszinte legyek nem vagyok teljesen megelégedve a kommunikációjukkal sem. Viszont találtam egy másik tanfolyamot a CEWI szervezésében, ami egy WSET alapfokú borismereti képzést ajánlott. Igaz, nem borbíráló, de belegondolva nem hiszem, hogy egy 30 órás tanfolyammal, mindenféle előképzettség nélkül hiteles borbíró lehetne belőlem. Úgyhogy előbb a borismereti, aztán segítek egyik ismerősömnek a borkészítésben, közben rengeteg borral ismerkedem, eljárok borszemináriumra, borszakkörre, olvasom a szaksajtót, aztán jöhet a borbíráló képzés. De jobb lenne előbb a borász tanfolyam. Ezúttal kevesebbet kell várni a következő Borszemináriumig, ahol a nagy kedvenc, a cabernet franc kerül bemutatásra. Ott leszünk!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése