Megnyitáskor a tegnapi után megnyugvással töltött el, hogy parafa dugója van. Kitöltve hamar tűnő habja magas alkoholfokról tanúskodott. A poharat meglötyögtetve olajosan, lassan folyik le a pohár faláról. Színe magjánál mély rubin, pereménél lilás. Illata intenzív gyümölcsös, melyben meggy és szilva jegyeket lehet felfedezni. Határozott savtartalmú, talán egy kicsit durva tanninnal és tüzes alkoholtartalommal. Ez a bor egy testes, intenzív, gyümölcsös, hosszú lecsengésű, kerek nedű. Egy igazi bordeaux-i típusú ital. Amennyiben igazam van és azért szórják ki ennyiért, mert öregszik, akkor az a túlzott szárító érzés miatt lehet, melyet úgy tudom a magas tannin tartalom okoz, de egy kis sajttal, meg pár falat kenyérrel ez a kis kellemetlenség kifejezetten kellemessé változtatható. A Vesztergombi cabernet-hez képest ez a szárító érzés kevésbé zavaró. Ennél a bornál megmaradtak a zamatok mellette. Nem is akármilyenek!
Azt hiszem, mindhárom vizsgált magyar borvidék cabernet sauvignon-ja alapjaiban elég hasonlónak bizonyultak ahhoz, hogy kijelentessem: a borvidékek azonos fajtájú borai, jelen esetben a cabernet sauvignon fajták között, ízében észlelhető területi jegyek nem voltak felfedezhetőek, legalábbis nem az én "műveletlen" ízlelőbimbóim számára. Bár a szekszárdit kifejezetten rossznak éreztem a magas tanninja miatt, én inkább azt egy rossz borászati eljárásnak vagy tárolásnak tudnám be, nem pedig borvidéki jellegzetességnek.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése