Azt hiszem hibáztam, amikor késő délután megettem egy fokhagymás lángost. Nem gondoltam volna, hogy késő estére ennyire befolyásolja majd az ízlelőbimbókat, pedig a várva várt shiraz kóstoló következett.
Még soha nem ittam shiraz-t azelőtt, de már régóta kíváncsi voltam az ízére. Úgy tudtam, hogy az iráni Shiraz város környékéről származik, de ma megtudtam, hogy a Rhone borvidéken nemesítették a Dureza x Mondeuse Blanche keresztezésével. A szőlőtőkéje nagyon szereti a meleget, és egyesek szerint Magyarországon nincs túl jó terroir a számára. A bora mély bordó színű, magas tanninokkal, nagy testtel és komplex aromákkal, ízekkel.
"Ígéretes, nagy potenciállal rendelkező bornak tartjuk. Keserű csoki, bors, érett meggy és izgalmas fűszeresség fedezhető fel. Látványra is gyönyörű, szinte átláthatatlan, mélybordó, kékes-violás árnyalattal." - írja a címke a hátoldalán, nem tévedett.
A palackból lassan ömlik a pohárba a mély bíbor színű nedű, mely lilás, fokozatosan tűnő habot képez. Megpörgetve a pohár tartalmát, olajos lassúsággal folyik vissza koronája a borba. Illata lassan nyílik és kevésbé intenzív, piros gyümölcsök, csokoládé fedezhetők fel benne. Aztán kóstolás: nagylelkű alkohol, üdítő savak, bársonyos tannin, simogató gyümölcsösség, szájban jól megforgatva jönnek a piros gyümölcsök, a csokoládé, levegőt közben orron kifújva a fokhagyma! Fene egye meg azt a lángost! Következő kortynál - ügyelve, hogy ne az orromon fújjam ki a levegőt lenyelés után - közepes lecsengéssel harmonikus élményt nyújt eme gazdag, színanyagokban és alkoholban, extraktban és zamatokban bővelkedő bor.
Ha vakon meg kellett volna állapítanom, hogy milyen fajta ez, én biztosan valamiféle cuvée-re tippeltem volna, olyannyira egyensúlyban vannak az alkotórészei. Nem az a nagytestű, férfias, tüzes ital, de nagyon jóivású, egy randira bátran merem ajánlani férfitársaimnak.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése