Taschner Pincészet: Soproni Kékfrankos

Természetesen hétfőn Budapestről hazafelé jövet be kellett menni egy áruházba, ha már ott vagyunk, és körül kellett nézni, meg ezt azt vásárolni, de a türelmemért cserébe kaptam egy kis üveg borocskát, amit ma megkóstoltam, sőt - na ne nézzetek mohónak - meg is ittam. Egyedül. Ez a bor egy neves soproni borászat, a Taschner Borászat egy áruházi étteremben árult darabja: egy soproni Kékfrankos. Nem vártam tőle túl sokat, elvégre nem volt rajta évjárat megjelölés, és elég olcsón hozzá lehetett jutni.

Kitöltve tiszta, közepesen intenzív bíbor színű italt láthattunk meg barnás reflexekkel, mely a vártnál nagyobb viszkozitással bírt, de azért ne gondoljunk egy olajosan folyó borra. Szagolva először intenzív illat csapta meg az orrom, de ez az intenzitás hamar gyengült. Amíg intenzívebb volt lehetett benne érezni meggyet, szegfűszeget, kis hordófűszereket, de pár perc szellőztetés után maradt az egyszerű maligánszag. Kortyolva egy közepesnél alacsonyabb sav- és tannintartalmú, könnyű testű bort kaptam, ízében egy kis kora nyári cseresznyével, fémességgel. Lenyelve rövid, de kesernyés lecsengés. Hamar eltűnik a sav és a gyümölcsíz. Nem túl komplex és egyáltalán nem is túl koncentrált, győztem összevadászni a halvány aromákat. Gyengénél kicsit jobb, átlagos minőségű jól iható bor, egy ilyen gyorsétterembe tökéletes, nem is kéne jobb. 70 pont.