Wunderlich - Villányi Pinot Noir (2007)

Nem, ezek nem véletlenül kerültek az asztalra, nem is hanyagságból maradtak ott. Sajnos a dugóhúzó helyett volt szükségem ezekre a jól bevált és kipróbált eszközökre. Már nem először fordult velem elő, hogy a dugóhúzó ahelyett, hogy belefúródna a dugóba, elkezdi inkább kidarálni a parafát, és nem akaródzik beljebb fúródni. Talán az én hibám, talán a dugóhúzóé, de már nagyon érik, hogy vegyek egy megbízhatóbbat.
Ma a Furmint Február jegyében szerettem volna kóstolni, de a sors közbeszólt, ugyanis már este fél-nyolc volt, amikor eldöntöttem, hogy furmintot iszok, és mivel nem volt kedvem autózni vagy sokat gyalogolni, a közeli szupermarketbe sétáltam át egy üveg furmintért. (Persze oda, ahová ahogy már megígértem magamnak, többé nem megyek borért, de a vágy és a fáradtság nagy úr.)
Szóval átmentem furmintért. Még filóztam is, hogy édeset hozzak-e a Tokaji borvidékről vagy szárazat Nagy-Somlóról. Ittam volna testes, alkoholban gazdag édeset is, meg jó kis gyümölcsös, komplex, ásványos szárazat is. Édeshez már elképzeltem valami kis teasütit, a szárazhoz pedig valami ínyenc sajtot. Mielőtt még részletesebben átgondolhattam volna, melyikhez mi illene, megérkeztem a boros polc elé, s elkezdtem furmintot keresni. Egyet találtam: tokaji, édes és 479 Ft!!! "Áááá nem kell", és tettem is vissza a polcra. Ha végiggondoljuk, hogy 1 kg szőlő kell egy üveg bor elkészítéséhez, mely szőlőt egy tokaji édes borhoz későn szüretelnek, és igényesebb borászatok terméshozam korlátozást hajtanak végre a szőlőiken a jobb minőségű végeredmény érdekében, a rozsdamentes acéltartályok, a prések, a drága hordók, a szakértelem, az infrastruktúra, az üzemanyag, no meg a pincészet haszna, legalább egy kereskedő haszna, a csomagolás, a tárolás, és még ki tudja mi minden, ami hirtelen nem jutott eszembe, szóval ezt mind összeadva megkapjuk a 479 Ft-ot, biztosan a bor kiválóságáról tanúskodik, úgyhogy a mai Furmint Februárnak befellegzett, így rögtönöznöm kellett, és választottam egy 2007-es Villányi Pinot Noir-t a Wunderlich pincészettől (akiben még sosem csalódtam), melyen egy AWC matrica 2012-ből jelzi, hogy egy nem akármilyen borról van szó. Viszont az évjárat (egy majd' hét éves borról van szó!), az AWC díj és az ár (1590 Ft) újabb gyanút ébresztett bennem, hogy talán egy hanyatlásban lévő borról van szó. De lássuk a medvét, annál is inkább, hiszen a két héttel ezelőtti tanulmányaim során elhangzott, hogy a pinot noir egy olyan fajta, mely hosszas érlelés után évről évre más és más arcát mutatja a fogyasztó felé. Van olyan év, amikor egy csúcsbort kóstolhatunk komplex, koncentrált aromákkal, majd ugyanaz az évjáratú bor (persze ugyanattól a pincétől, tehát tök ugyanaz a bor) a következő évben egy silány vagy legalábbis hanyatlásban lévő borra hajaz, majd még egy év múlva, mint "aki" új életre kelt, újfent csúcsformájában ízlelhető.

És akkor a borról:

A halvány gránát vörös bor fehér tűnő habja mindjárt láttatta, hogy nem a nálam megszokott vörösborról lesz ma szó. Illata szépen nyílik és hozza a fajta jegyeit: a málnát, a földességet, a hordófűszereket. Erőteljes a likőrösség (csokilikőr) és a füst, de felfedezhetőek benne a szerecsendió és a bazsalikom jegyei is. Ízlelve kerek, harmonikus a bor a sav nagyon szépen összesimult a tanninnal, viszont ez az alkohol (14,5%) talán nagyobb testet kívánna. Ízében jön a csoki, a kávé, a földesség és a füst - nagyjából, amit az illat után vártunk. Komplex bor hosszú lecsengéssel, kicsit kilógó alkohollal, kellemes kesernyével. 86 pont.