Karácsonykor már kóstoltam egy 2009-es tételt (ami még Siklósi Hárslevelű névre volt elkeresztelve), és nagyon jó emlékeim vannak róla, ezért szívesen emeltem le a polcról szombat este a 2012-est egy elég kemény mecseki túra utáni ellazítóbor gyanánt. Mellesleg Kővágószőlős volt a túránk központja, ami ugyebár a Pécsi borvidék része, és úgy gondoltam, hogy egy helyi termelőtől vásárolok majd valami testes fehéret - cirfandlira fájt a fogam -, de nem akadt utunkba egy sem. Sebaj, Gere Tamásék Hárslevelűje télen-nyáron ígéretes választás.Megbontottam. Pohárba töltve kicsit mélyebb tónusú arany színű látvány fogadja a tekintetet. Viszkozitása nem olyan olajos, mint a 2009-es volt, viszonylag gyors lefolyású.
A kóstolással érdemes várni, és három különböző időpontban bele-beleszagolni, mert más-más aromákat fedezhetünk fel benne. Először, rögtön kitöltés után a karamell, majd pár perccel később a virágos, virágporos illatok és végül a hársméz illatjegyei érkeznek. Azt hihetnénk, hogy egy édes bort fogunk kóstolni ezek után, de nem így van. A bor száraz, közepes testtel, szép kerek savakkal, nagylelkű alkohollal és hosszú lecsengéssel. A kortyot megjáratva a szánkban először az édesség nélküli mézes aromák jönnek elő kísérve némi barackot, majd lenyelve kis kesernye búcsúzik, aztán sárgadinnyés utóíz köszön vissza.
Három nap alatt, három különböző ételhez próbáltam. Nem passzolt a székelykáposztához, gondolom a tejföl miatt, de szárazsága ellenére kellemes kísérőnek bizonyult az anyós lustaréteséhez, de ami igazán nagy örömet okozott a "bimbóimnak", az a tonhalas pizza leöblítve eme hárslevelűvel.
Ez a bor alkotórészeiben kellően gazdag, jól felépített, tüzes és energikus. 85 pont.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése