Ezúttal a Balatonfüred-Csopaki borvidéken, Aszófőn jártunk a Fodorvin Családi Pincészetnél. A pincészet rozé bora aranyérmet, Dorina Cuvée-je pedig ezüstöt nyert az idei Vinagorán. Többek között erről is beszélgettünk.
Június közepén az északi parton folytattuk, amit tavasszal elkezdtünk. Borászatokat keresünk meg és készítünk velük interjút, hogy bemutassuk a termőterületüket, borkészítési szokásaikat, boraikat és persze Önmagukat. Ezúttal a Balatonfüred-Csopaki borvidéken, Aszófőn jártunk a Fodorvin Családi Pincészetnél. A borvidéken kötött, magas vastartalmú, köves talajok vannak, néhol egy kicsit lazább, homokosabb. Klíma szempontjából nagyon fontos a Balaton közelsége a hőmérsékletkiegyenlítő hatás és a levegő páratartalma miatt, szerencsésebb helyeken pedig a víztükör napfényvisszaverő hatása is segíti a szőlőt a nagyobb cukortartalom elérésében. Az éves középhőmérséklet 10°C fölött van, a napsütéses órák száma meghaladja a kétezret. Ezekből az adatokból már rögtön következtethetünk arra, hogy ezen a vidéken különleges borok készülnek. A családi vinotékában várt minket a Fodor család nagyja: Fodor Dorina frissdiplomás borász, édesanyja Erzsébet, aki szintén borász végzettségű és a borászcsalád feje Fodor Gyula. A vinotéka alatt kialakított kóstolópincébe vezettek bennünket, ahol hamar elkezdtük a könnyed, jó hangulatú, borkóstolóval egybekötött tereferét.
A beszélgetést egy reduktív technológiával készült friss, könnyed olaszrizlinggel indítottuk, mely gazdag illatával, kerek savaival és üdítő szénsavasságával kitűnően illett a kora nyári észak-balatoni hangulathoz, melyet a vinotéka alatt kialakított csodálatos kis kóstoló helyiség és a család kedvessége és vendégszeretete teremtett.
B.J.: A logójukban az 1858-as évszám szerepel. Mire utal?
F.Gy.: 1858 óta van a Fodor család birtokában a vörösmáli műemlék pincesoron egy pince, ami a nagybátyám tulajdonában van, és az egyik legszebb pince. Gyakorlatilag családunk azóta foglalkozik borászattal. Épp most egy hete, vasárnap volt a hegyi ünnep, ami mindig a pünkösd utáni első vasárnap kerül megrendezésre. Ez annak állít emléket, hogy valamikor az 1800-as években a jég elverte a teljes határt, és azóta minden évben van egy fohászkodó litánia, hogy ez ne történhessen még egyszer meg. A szőlő sarkában épült egy kereszt, ahol ezt a litániát évről-évre megtartják, majd miután a plébános úr végzett a litániával, a pincesoron egy kis borkóstolóval és pogácsával várják a vendégeket egy kis beszélgetésre.
B.J.: A XIX. században hogy történt a borértékesítés?
F.Gy.: Teljesen másképp, mint most, mert akkor még nem palackoztak. Termeltek, aztán eladták a bort valamelyik kereskedőnek, később pedig a szocializmusban a Pincegazdaság vásárolta fel a bort.
B.J.: És a modern Fodorvin?
F.Gy.: Hazajöttem az egyetemről, és még dolgoztam a Pincegazdaságnak, miközben elkezdtem forgalmazni a saját boraimat. Akadt néhány borozó Veszprémben és Csopakon, akiknek el tudtam adni folyóborként a teljesen lekezelt, leszűrt, leminősített boromat kis tételekben, tehát nem egy tételben történt az eladás valamelyik nagy felvásárlónak.
B.J.: Területük itt van Aszófőn?
F.Gy.: Egy része itt van Aszófőn, de a Káli-medencében is van, ahol a pince és a szőlőfeldolgozó is található. Mivel a feleségem szentbékkállai és annak idején itt nem tudtunk telket venni, ott pedig viszonylag jó áron lehetett vásárolni, ezért úgy gondoltuk, hogy ott fogunk lakni és borászkodni. Vásároltunk is egy olyan tervrajzot, amelyen az egész ház alatt pince van. Rá kellett döbbennünk, hogy a bort itt lehet eladni a 71-es út mellett, ott kevésbé. Aztán a gyerekek iskolába mentek, ami miatt szintén kedvezőbb volt az aszófői ház. Később aztán eladó lett a szomszéd ház, és úgy gondoltuk, hogy nincs mese ezt meg kell venni, bárhonnan is szedjük össze a rávaló pénzt. Megvettük, és itt alakítottuk ki ezt az üzlethelyiséget, a kóstolópincét és raktárt.
B.J.: Láttam, van badacsonyi szürkebarátjuk. Ezek szerint nem csak saját szőlővel dolgoznak?
F.Gy.: Nekünk összesen csupán 7 hektár szőlőnk van, mellé még vásárlunk. Mivel keresik a badacsonyi borokat, szükség volt onnan is hozni alapanyagot. Nagyon szép száraz szürkebarátjaink szoktak lenni, de itt leginkább mégis a félédes fogy.
Közben a gazda 2013-as száraz, reduktív módon készült Juhfarkja került a pohárba. Gyümölcsös illatok, szép savgerincet üdítő szénsav kíséri. Nem túlzó alkohol, harmonikus ízek és közepesen hosszú lecsengés. Könnyed kísérője volt a beszélgetésnek.
Azt elmondanám, hogy ebből a juhfarkból egy új típusú bort fogunk hamarosan forgalomba hozni, ami battonage technológiával készült (finomseprőn történő érlelés és a finomseprő időről időre történő felkeverése) – kaptuk az információt Dorinától, aki friss diplomás borászként sok új ötlettel a tarsolyában erősíti a családi borászatot. Egyfajta diplomamunkaként készült a juhfarkból és a chardonnay-ből ilyen technikával 300-300 palack, ugyanis Dorina a battonage módszerből írta a szakdolgozatát. A módszert annyira sikeresen sajátította el a pincészet, hogy mire érkeztünk már el is adták a vinotékában tárolt, még címke nélküli tételeket.
B.J.: Vannak kései szüretelésű szőlőből készült boraik?
F.Gy.: Van kései szüretelésű olaszrizlingünk és a Carpe Diem sorozatunk Cabernet Sauvignon-ja szintén késői szüretelésű. Ezt október végén, november elején szüreteljük. Persze mikor, hogy és meddig tudjuk őrizni nem is a seregélyektől, hanem a vadaktól. Lehálózzuk, a seregélyektől nagyjából meg tudjuk védeni, de jönnek az őzek és a hálón keresztül letépik a bogyókat. Megpróbáltam őrizni éjszaka, de dacolni a hideggel és a fáradtsággal kegyetlen dolog volt.
Elkalandoztunk beszélgetésünk során a 90-es évek előtti korszak felé, melyről sokat hallani, hogy milyen „rossz” borok készültek akkoriban az állami gazdaságokban, de a múltkor kóstolt 1978-as Királyfurmint óta kételkedem ebben, ezért megkérdeztem Fodor Gyulát, hogy mi a véleménye a 1990 előtti borokról, borászatról.
F.Gy.: A nagyüzemben úgy készültek a borok, hogy nagy tételben házasították őket. Nem szőlőt, hanem bort vásárolt fel a Pincegazdaság, amelyek bekerültek egy nagy tartályba. Egy tartályba sokféle tételt szivattyúztak, ezért keveredtek a különböző termelőktől származó borok. Bár próbálták őket szelektálni, de teljesen ez lehetetlen volt. A borok minősége jó volt. Ami igaz az igaz, aki ad magára, az szőlőt vásárol fel és nem bort. Azzal előrébb jutottunk, hogy manapság a borászatok a szőlőfelvásárlást alkalmazzák inkább.
B.J.: Hogy sikerül összeállítani ekkora szortimentet?
F.Gy.: Nekünk összesen 7 hektár ültetvényünk van, úgyhogy vásárolunk hozzá olyan megbízható gazdáktól, akik nem tömegtermelést végeznek, hanem inkább minőséget produkálnak. Viszont törekszünk arra, hogy minél több saját szőlőnk legyen, most például telepítettünk 1,7 ha kékfrankost, jövőre pedig összesen 4 ha zweigeltet, szürkebarátot, furmintot, Irsai Olivért és chardonnay-t szeretnénk telepíteni.
B.J.: A kékfrankost vörösnek vagy rozénak szánják inkább?
F.Gy.: Mindkettőnek, bár nálunk a rozé fogy inkább. Olyannyira, hogy egyszerűen nem tudjuk kielégíteni a vevőinket. Franciaországban annak idején a vörösborkészítés melléktermékeként ismerték a rozét, mivel ahhoz, hogy minél testesebb, mélyebb színű vörösborokat tudjanak készíteni, leválasztották a lé egy részét, hogy a bor minél koncentráltabb legyen.
Aztán érkezett a 2013-as chardonnay, melyet a borász savhangsúlyosnak tartott, ezért nem volt vele teljesen megelégedve, annak ellenére sem, hogy az Orbán napi versenyen aranyat nyertek vele.
A beszélgetés közben ráterelődött a szó a Carpe Diem borcsaládra, amely a pincészet prémium kategóriás borait jelöli.
F.Gy.: Dorina ötlete volt egy prémium kategóriás borcsalád létrehozása, amelybe a díjnyertes tételek és válogatások kerültek bele. A Carpe Diem név is Dorina lányom kreativitását dicséri.
Olaszrizling, szürkebarát és tramini házasításából készült Balatoni Randevú volt a kóstoló következő bora, és a városi borversenyen már aranyérmet szerzett, de ha időben elkészül a minősítése, még a Vinagorán is megmérethette volna magát. A bor a tramini rózsaillatában tetszeleg, könnyed, nyári üdeséggel, szép savakkal, mely a szájban ízlelgetve kerek harmóniában nyújt örömet az ízlelőnek, és lenyelve is szép ízvilágot hagy maga után, melyre még hosszú másodpercekig emlékeznek az ízlelőbimbók. Csupán 800 palack kerül belőle forgalomba idén, úgyhogy ínyenceknek ajánlatos mihamarabb felkeresni a vinotékát.
B.J.: Milyen korösszetételű a tőkeállományuk?
F.Gy.: Van 60-70 éves olaszrizlingünk, 6 éves rajnai rizlingünk, a cabernet sauvignon-unk kb. 8 éves, a chardonnay-nk olyan 30 éves akárcsak az oportó. A kékfrankost most telepítettük, ami majd csak három év múlva terem. Nagyon sok olyan ültetvényünk van, melyet kárpótlással kaptunk, ezek olyan állapotban voltak, hogy kivágásra kerültek, és helyükre fogunk jövőre újabb ültetvényt telepíteni.
B.J.: Milyen szőlőművelési módokat alkalmaznak?
F.Gy.: Középmagas kordont, ernyőművelést, a cabernet-nál pedig az ernyőről áttértünk a Royat-kordonos művelésre. Vannak olyan fajták, mint például a rajnai rizling, amit csak ernyővel lehet művelni, de vannak olyanok, mint a cabenret és a kékfrankos, amelyeknél lehet rövidcsapon is termelni, mivel az első két rügy termékeny.
B.J.: Hozamkorlátozást is bevezettek?
F.Gy.: Mi úgy érjük el a hozamkorlátozást, hogy egy szálvesszőt hagyunk. Idén a rajnainál viszont hagytunk egy kicsit többet, hogy egy picit jobban megterheljük, mivel tavaly túl nagy volt a vegetatív növekedése.
B.J.: Mostanában egyre nagyobb divatja van a bio- és organikus gazdálkodásnak. Önök hogy állnak ehhez a kérdéshez? Tettek-e lépéseket ebbe az irányba?
F.Gy.: Nem olyan egyszerű ez a biogazdálkodás. Ami most szintén megnehezíti ezt a kérdést, az az amerikai kabóca. Ugyanis a tavalyi évben már Magyarországon is megtalálták. Megelőzés céljából azt javasolják, hogy használjunk rovarölőszert. Ezáltal a biogazdálkodás még kockázatosabbá vált. Számos analitikai vizsgálat bebizonyította, hogy a borban már nem lehet megtalálni a különböző permetezőszer maradványokat. A biogazdálkodás hatását a borászatban elsősorban a mustkészítésnél (mint fogyasztásra szánt termék) lehet érzékelni. Ugyanis a must még nem megy keresztül sem erjedésen, sem öntisztuláson, ezért nagyobb az esély arra, hogy szermaradványok legyenek benne.
A Vinagora ezüstérmes Dorina Cuvée került ekkor a poharakba, mely a pincészet egyik sikerbora, idén már harmadik alkalommal került palackba e tétel. Olaszrizlig, chardonnay és Irsai Olivér házasításából készült. Intenzív muskotályos illatok, kerek savak, gyümölcsösség és hosszú lecsengés jellemzik.
B.J.: Milyen fejlesztéseken vannak túl, és mik a további terveik?
F.Gy.: Tervek azok mindig vannak. Most folyamatosan telepítjük a szőlőket. Mivel mi valaha úgy kezdtük, hogy borászat voltunk kevés saját területtel és több vásárolt szőlővel, ezért a pince fejlesztését fontosnak tartottuk, hogy megfeleljenek az igényeinknek. Műanyag tartályokkal kezdtük, ezeket azóta mind lecseréltük savállóra. Tavalyelőtt vásároltunk csavarzáró gépet, mivel egyre elfogadottabb a friss boroknál ez a zárásmód. Tavaly kovaföldszűrő gépet vásároltunk, ami részben olcsóbbá teszi a szűrést, másrészt vannak évjáratok, amikor csak ezzel a technológiával lehet tökéletesen megszűrni a borokat. Tavaly egy traktorvásárláson is túl voltunk, idén pedig vettünk hozzá eszközöket, mulcsozót, kultivátort, permetezőt, soraljművelőt. Az idei évben be van tervezve egy boltíves pinceág, ami egy kóstoló pinceág lesz. Tervezzük még idén megnyitni itt a vinotékánál a borkertet, mely egy kiülő lehetőség lesz. Eddig nagyobb részt reduktív boraink voltak, de idéntől lesz a battonage módszerrel készült borunk, és egyre több hordóban érlelt bort fogunk forgalmazni. Az ismertségnek a növelése még egy nagyon fontos szempont, ezért elvállalunk mindent. Megyünk borvacsorákra, kóstolókra és részt veszünk a Borjour rendezvényein. Most már a gyerekek is tudnak segíteni, önállóan is tudnak már bort kóstoltatni.
B.J.: Újabb területek vásárlása?
F.Gy.: Az majd csak a későbbiekben, egyelőre a jelenlegiek legyenek betelepítve. Viszont ezzel a legnagyobb gond, hogy nincs elegendő munkaerő. Ezért is gépesítünk mindent, amit lehet, de bizonyos munkákat, mint a szüret is, nem szeretnénk átengedni a gépeknek.
O.M.: A tihanyi piacra nem szokták kihordani a borokat?
F.Gy.: Szeretnénk, mert több vevőt tudnánk ide csábítani. Amint a gyerekek teljesen be tudnak lépni, tudunk több felé menni. Hívtak bennünket Balatonkenesére is, a szegedi vásárra is, de nem tudtunk egyelőre mindenhová eljutni. A Füredi Borhéten már kb. 20 éve kinn vagyunk, és nagyon sokat köszönhetünk neki, nagyon sok vevőnk van onnét, mert akik ott megkóstolták, jöttek ide vásárolni. Nagyon nehéz bekerülni a Füredi Borhétre, nagyon nagy a verseny. Pontozásos rendszert alkalmaznak, és legalább tízzel több jelentkező van minden évben, mint amennyi a hely.
B.J.: Melyik bort tartják zászlós boruknak?
F.Gy.: A legfontosabb fajtánknak az olasz rizlinget és a chardonnay-t tartom. Mi esküt tettünk az olaszrizling mellett, hogy ezt a fajtát mindenkor hirdetjük, mint a borlovagrend zászlós borát. Forgalmazás szempontjából is a legjelentősebb fajtánk, ebből adjuk el a legtöbbet. A chardonnay-t pedig azért mondtam, mert azzal értük el a legtöbb sikert. Már sok olyan borunk van a rozétól elkezdve a juhfarkig mondhatnám bármelyiket, mellyel szép eredményeket mutathatunk fel, de a chardonnay volt a legmeghatározóbb. Most picit visszaesett ugyan a chardonnay eladásunk, ellenben juhfarkból, rozéból és az olaszrizlingből egyre több fogy. Az olaszrizling azért jó, mert sokféle típusú bort lehet belőle készíteni. Házasítás alapanyagnak is jó, de önállóan is nagyon szép borokra képes, akár a könnyedségre törekszünk, akár a fajsúlyosabb fahordós testességre. Alapvetően a könnyedebb, gyümölcsösebb borokat kedveljük, de igény van rá, hogy készítsünk és tartsunk testesebbeket is. Úgy szoktuk megfogalmazni, hogy olyan borokat készítünk másoknak, amit mi is szívesen fogyasztunk.
B.J.: Csak reduktív eljárással készítenek borokat, vagy alkalmaznak oxidatív, azaz hordós érlelést is?
F.Gy.: Eddig elsősorban reduktív technológiát alkalmaztunk, de idén ugyebár készítettünk bort a battonage módszerrel is, továbbá érlelünk a pincében olaszrizlinget és szürkebarátot is fahordóban. Barrique hordós borokkal is próbálkoztunk régebben, de nem volt igazán piacunk rá, és mi sem szerettük túlzottan ezeket a borokat, úgyhogy nem barrique-olunk többé.
A Miklós napi borverseny, és az idei Vinagora aranyérmes bora, fűszeres, piros gyümölcsös illat és ízaromájú cabarnet sauvignon rozéja került ekkor a poharainkba. Üdítő, friss, ropogós, játékos ízvilágú, harmonikus rozé. Szépen klappolt e jó hangulatú beszélgetéshez.
B.J.: Mitől függ, hogy a borból klasszikus kategóriájú bor lesz, és mitől lesz a Carpe Diem prémium?
F.Gy.: Mindegyik borunk minőségi bor, de a Carpe Diem család tagjai egy különlegesebb vonalat képviselnek, amelyeket magas nyakú „prestige” rajnai palackba töltünk. A Dorina Cuvée-nk is eddigi három éve során mindig nyert a különböző borversenyeken.
Az idei Vinagora Nemzetközi Borversenyen ugyan csak ezüstöt, de a megyei palackoson nagyaranyérmet nyert. A 2009-es kései szüretelésű Cabernet Sauvignon szintén nyert a Vinofem Nemzetközi Borversenyen aranyérmet. Aztán van egy szürkebarátunk ebben a családban, ami szintén ezüstérmet nyert a Vinagorán. A klasszikus boraink közül is szép számmal nyertünk díjakat. Például a juhfarkunk, mely hozott már Vinagora ezüstöt és aranyat is, és nyert „Veszprém Vármegye Bora” díjat is. A chardonnay kétszer lett „Magyarország Legjobb Újbora”, a Vinofemen nyertünk vele aranyérmet. Úgy érezzük, hogy a klasszikus boraink is egy magas minőséget képviselnek. Ugyanis nálam van egy szint, amit ha nem üt meg egy bor, akkor nem kerül palackba.
A Fodorvin pincészet Gyöngyikéje következett, mely a választékcsökkentési tervek ellenére választékbővítésként jött létre, immár a második évjáratban. A névválasztást a borász felesége ihlette, ugyanis annak ellenére, hogy Erzsébetnek hívják, a falujában mindenki csak Gyöngyikének ismeri. Gyöngyikéből készült egy illatos fehér rizlingszilvániból és Irsai Olivérből, és egy kékfrankos rozé is. Mi a rozét kóstoltuk. Gyümölcsös, üde, friss, pici maradékcukor és hamar bizseregni kezd a társaság a fogyasztásától.
A hivatalos interjú után még legalább két órán keresztül folyt a beszélgetés, és versenyekről, kóstolókról hallhattunk érdekes sztorikat.
Megnyitásra került a híres 2011-es, kései szüretelésű, hordós érlelésű Cabernet Sauvignon is, melyre a jelenlevők a csajos jelzőt használták. Gyümölcsös illatok, főleg szilvás, meggyes, lekváros karakterekkel. A hordóillat épphogy csak asszisztál a gyümölcsösségnek. Ízében is szépen érkeznek az érett pirosbogyósok. Kerek savak, selymes tannin, közepes test, nagylelkű, de a struktúrából nem kilógó alkohol és harmónia.
Nyugodtan versenybe szállhatna a dél-magyarországi vörösborokkal. Szép befejezése volt a beszélgetés közben kóstolt borsornak. Azonban a beszélgetés még nem ért véget és további különlegességek kerültek elő, mint egy 1994-es muskotály, mely mentás, teafás aromákkal varázsolt el minket. Érkezett egy cabernet sauvignon törkölypálinka a cabernet fűszerességével és egy fantasztikus birs illattal pompázó, az ízében is jól kiérződő birsalmapálinka.
A család a Balaton északi partján, a 71-es főút mentén, mesés környezetben, Aszófőn várja borbarátok látogatását széles borkínálatával, előzetes bejelentkezés alapján akár 50 fős borkóstolók megtartásával.
Borfajtáik: Olaszrizling, Juhfark, Szürkebarát, Chardonnay, Rajnai rizling, Muskotály, Tramini, Cabernet Sauvignon rosé, Kékfrankos rosé, Portugieser, Kékfrankos, Merlot, Cabernet Sauvignon, Zweigelt és persze a különböző házasítások és párlatok.
Elérhetőségük:
Aszófő, Hunyadi u. 9.
Szentbékkálla, Dózsa Gy. u. 17.
Tel.: +36-30/560-26-29
E-mail: fodorvin@canet.hu; info@fodorvin.hu
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése