Villány és a Balaton után Nagy-Somló-hegyén is beindult a marketing kommunikációs gépezete. Az itt „alkotó” sokadik generációs borászatok és az újonnan betelepültek a Somlói Nonprofit Kft. megalakításával pecsételték meg szövetségüket azzal a célzattal, hogy visszahelyezzék a Somlót Magyarország turisztikai és borászati térképére.
A Balaton-felvidék vulkáni tanúhegyeitől légvonalban harminc-egynéhány kilométerrel északra a Kisalföld síkjából kiemelkedve, mint az idősebb testvérektől leszakadt kisgyermek, úgy kullog fivérei után a Nagy-Somló-hegye. Bár térben valójában soha nem érheti utol testvéreit (ez inkább megnyugvással töltse el a kedves olvasót, s ne sajnálattal), azonban van olyan tehetsége, amiben legalább úgy teljesít, mint a Balaton part előnyeit élvező bratyói. Ez a képesség pedig a talajtani adottságában és éghajlatában rejlik, amit akárcsak testvéreinél remekül ki lehet használni a szőlőtermesztésre és borkészítésre. A hegy alapkőzete vulkáni bazalt, melyben számos oldott ásványi anyag található, ezért az ennek a málladékából és a Pannon tengeri üledékekből képződött külső termő talajréteg az itt termett szőlőnek, így a belőle készült bornak rendkívüli ásványosságot kölcsönöz. Az évi kábé 6-700 mm csapadék, a sok napsütés és a kőzetből a tőkére visszaáramló hő, meg a fekvéséből adódó légmozgások pedig rendkívüli savakat és magas cukorfokot ajándékoznak a szőlőnek. Így már „csak” kitűnő borászokra van szükség, hogy e nemes alapanyagból azt készítsék, amit mi – és gondolom a kedves olvasó is – nagyon szeretünk: BORt. Ilyen borászokból szerencsére nincs hiány. Készülnek is a szebbnél szebb, ásványos fehérborok, de az elmúlt tízen-egynéhány év beruházásainak köszönhetően, az amúgy Magyarország legkisebb borvidéke (kb. 600 ha), nagyobb mennyiségű jó minőségű bor előállítására képes, mint azelőtt, a fogyasztói kör pedig alapvetően az idősebb generációból kerül ki, ezért egy újabb arculattal, újabb termékek bevezetésével, közös marketingpolitikával a fiatalabb, 20-35 éves korosztályt célozták meg.
Tehát Villány és a Balaton után Nagy-Somló-hegyén is beindult a marketing kommunikációs gépezete. Az itt „alkotó” sokadik generációs borászatok és az újonnan betelepültek a Somlói Nonprofit Kft. megalakításával pecsételték meg szövetségüket azzal a célzattal, hogy visszahelyezzék a Somlót Magyarország turisztikai és borászati térképére. Nem kisebb hírnévvel rendelkezett ugyanis a filoxéravész előtti századokban Európa szerte a somlai bor, s főleg a juhfark, mint a nászéjszakák bora. A legenda szerint, ha a nászéjszakán az ifjú pár fogyaszt a somlai juhfarkból, biztosan fiú utóduk fog születni. Ezt a legendát annyira komolyan vették, hogy még a Habsburgoknál is kötelező volt a fogyasztása, hogy a fiú utód biztosítva legyen. Aztán hírnevet szerzett még a gyógyító és egészségmegőrző hatásával is, és azzal, hogy hosszú kereskedelmi útvonalakon is szállítható volt, mivel nemhogy veszített volna minőségéből, hanem még kellemesebb, érettebb borrá lett közben. Nem véletlen tehát, hogy a korabeli nemesség köreiben sikknek számított nagy-somlói szőlőbirtokot fenntartani, üzemeltetni.
Egy nagyszabású program keretében mutatta be magát Somló és a somlói borászat a meghívott vendéglátós, gasztronómiai- és borsajtó képviselőinek. Elsőnek a Somló Spirit Kft. impozáns, új épületét járhattuk körbe, a pálinkakészítésbe nyerhettünk betekintést és kóstolhattuk a végterméket. A pálinkafőzde úgy emelkedik ki a hegy lábánál a talajból, mint a vulkáni tevékenységből visszamaradt lávacsepp, így ragyogóan illeszkedik környezetébe. Az Ekler Dezső tervezte épület nem csak tájvédelmi előírásoknak felel meg, hanem környezetvédelmi szempontból is nagy jelentőséggel bír, mivel a szükséges vizet napkollektorokkal melegítik, a főzéshez szükséges hőt 100 méter mélységből szivattyúzott geotermikus energiával fedezik, a lepárlásból származó mellékterméket pedig újrahasznosítják mezőgazdasági humuszként és tüzelőanyagként. Az üzemet látogató, kóstolni vágyó betérőknek lehetősége van a pálinkakészítés folyamatát végignézni a gyümölcs beérkezésétől a hordókig, palackozásig.
A második megálló a Tornai Pince volt. A Tornai család 1946 óta foglalkozik borkészítéssel a Nagy-Somlón és a pincészetük a kezdetektől fogva az innováció, a fejlődés útján volt. Tornai Endre volt az első borász Magyarországon, aki fehérbornál használta a héjon áztatás módszerét, a hegyen ő használt először fémoszlopos támrendszert és az országban ő palackoztatott saját néven először bort. A Tornai Pincészet mai méretét és arculatát 2010-ben érte el a négy lépcsős fejlesztési ütem végére, amikor is a birtok központi épülete a régi és az új szárnnyal szép összhangot alkotva átadásra került. A borászat rendelkezik a legnagyobb termőterülettel a hegyen, ami összesen 60 hektár. A pince 10000 hektoliternyi tárolókapacitással bír, ez 99 db acéltartályt és 75 db zempléni tölgyhordót jelent. A rendezvényterem 120, a borterasz 200 fős rendezvények megtartására alkalmas. Egy kis bormúzeumban van lehetőség megismerkedni a bortermesztés helyi történelmével, geológiájával. Lehetőség van továbbá kerékpárkölcsönzésre, hogy a vállalkozóbb kedvű borturisták több pincét tudjanak meglátogatni rövidebb idő alatt, persze nem árt a terepviszonyok és az erős somlai borok hatása miatt olykor a fordított V alakot felvenni a biciklivel. Nagy hangsúlyt fektetett a család az akadálymentesítésre, hogy a mozgássérültek és a halláskárosultak is könnyen részt tudjanak venni a programokban, pincelátogatásokban. A céget Baranyai András, Tornai Tamás veje (mivel az ő esetükben éppen nem működött a somlai juhfark varázsereje) vezeti és irányítja a kereskedelmet, a borok pedig a Mórról átcsábított Kamocsay Ákos keze munkáját és szakértelmét dicsérik.
Tornaiék öt boron keresztül mutatták be borpolitikájukat. Három kategóriában készítenek bort. Alapborként egy kifejezetten fiatalokat célzó, könnyed, gyümölcsös kategória, ez a Friss termékcsalád. Ebből a termékcsaládból egy Zenit és egy Juhfark került a poharunkba. Mindkettő izgalmas, gyümölcsös és komplex. Szép savak, arányosság, könnyedség, lendület és azok a bizonyos somlói ásványok hosszú lecsengéssel. Aztán a classic kategóriából is két tételt kóstoltunk. Előbb egy furmintot, mely karaktereiben megjelennek az érlelésének következményei is, úgy mint a mézes, fás, fűszeres jegyek és a nagyobb test, de közben mit sem veszít rességéből, gyümölcsösségéből. Nálam a csúcsbor a classic kategória Juhfarkja volt, mely mind küllemében, mind intenzív aszalt gyümölcsös illatában, az aromái komplexitásában és hosszában, testességében és finom ásványosságában a tökéletességgel vetekedett. A harmadik, a Top Selection kategóriából szintén egy Juhfarkot kóstoltunk, a Grófi Juhfarkra hallgatót, ami kizárólag hordós érlelést kapott. Illata tiszta, kevésbé intenzív aszalt gyümölcsös, vaníliás. Ízében a lekerekedett savak talán már kissé túl kerekedtek, mert gyümölcsösségéből és lecsengésének hosszából jócskán vesztett.
(A Somló-hegyen tett látogatásunk további tapasztalatairól írt beszámolónk itt folytatódik.)
Fotó: Mayer Bertold
