Egy kis harsány Borzsongás (1. nap)

Régóta foglalkoztatta a fantáziámat egy túra gondolata a Villányi-hegységben, melyben a bor csupán másodlagos szerephez jutna, a főszerep az izgalmas történelmi és káprázatos természeti emlékekben bővelkedő hegységé lenne. Kinéztük hát május 1. hétvégéjét, melyen csodák csodájára éppen egy rendezvénysorozat volt meghirdetve néhány neves pincészetnél. A Borzsongás fesztivál éppenséggel kapóra is jött, mondván legalább rossz idő esetén sem fogunk unatkozni, bár párom legnagyobb bánatára már egy egész Villányi-hegységen átmenő gyalogtúrát is elkezdtem a fesztivál programjaira szervezni  Túronytól Máriagyűdön és Kisharsányon át egészen Villányig, de az első tervekben még Palkonya is szerepelt. Be kellett azonban látnom, hogy mindent nem lehet ebbe a rövid hosszú hétvégébe besuvasztani, így a tervezgetést befejeztem, a programot pedig az időjárástól tettük függővé, hogy inkább túráról szóljon vagy a Borzsongásról a hétvége. Végül mindkettőben volt részünk.

Látkép a Nitt Panziótól

Kisharsányban a Nitt Panzióban foglaltunk szállást, így magától értetődő volt, hogy az első nap eseményei közül a helybeli Vylyan Pince borzsongó teraszát fogjuk meglátogatni. A szállásadónknál az érkezést követő welcome drink, illetve a frissítők elfogyasztása után egy olyan kiadós bográcspörköltet volt szerencsénk fogyasztani, ami után bátran vágtunk neki a Villányi borvidék egyik legszebb borait készítő borászatánál az érzékszerveink maximális kényeztetésével kecsegtető kóstolónak. Kb. két kilométert kellett sétálnunk a Vylyanig, ám mi ezt egy cseppet sem bántuk; így már messziről megcsodálhattuk, ahogy a pincészet a Fekete-hegy lankáján a szőlőtőkék tengeréből előbukik. Nem mindennapi élmény volt egy magamfajta természetjáró borrajongónak a Szársomlyó és a Fekete-hegy együttes látványa és a séta a szőlőrengetegben.

Művészi hordók a Vylyan gyepén

Művészi hordók fogadják a látogatót a Vylyan Pincészet terasza előtt, melyek némelyike megmosolyogtat, némelyike pedig elgondolkodtat. Van például a nyitott dongáival egy cellát ábrázoló barrique hordó a benne ülő, szomorkodó kék kisfiúval. A címe: Az igazság rabja. Vajon mit akart mondani vele az alkotó? Van hozzá valami köze a "borban az igazság" mondásnak? Tehát az illető a bor rabja? Miért kék?

Az igazság rabja

A Művészi hordók között mustrálgatva egyszer csak felnéztünk és a kilátás rögtön kiragadott bennünket a hordók hatása alól. Egyből az jutott eszembe, hogy mily szerencsés, aki egy ilyen helyen dolgozhat, bármi legyen is a feladata. A kilátás (a Szársomlyóra), a levegő frissessége, a föld és a szőlő... . Na de beljebb tértünk, hogy az Ethnofil koncert kezdetére már egy pohár vörösborral a kezünkben fekhessünk a színpad előtt a fűben.

Ethnofil

Sürögtek-forogtak az alkalmazottak, volt pörgés, sokan voltak a teraszon, így lassan jutottunk első pohár borunkhoz, de legalább volt időnk végiggondolni, miből szeretnénk kóstolni és milyen sorrendben. Nem volt meleg, gyülekeztek a felhők s lassan esőre állt az idő, ezért nem kerestem a könnyedséget, rögtön belevágtunk a lecsóba; egy Montenuovo Cuvée-t kértem a páromnak - mivel nagy villányi cuvée rajongó - magamnak pedig egy 2011-es Villányi Franc-t. Gondoltam kell is az Ethnofil muzsikájához az effajta elmélyülős vörösbor. Ám mire a zenekar népzenei motívumokra épülő jazz-rock zenéje és a bor együttes hatásukat kezdték volna kifejteni lelkünkre, sajnos az eső is nekieredt, így befellegzett a fűben fekvős, lazulós, borozgatós koncertnek, ami sajnos öt perc helyett egész éjszakára szünetelt. Sajnáltuk, de kétségbe nem estünk. Ki ne találná fel magát e neves borvidékünk jeles pincészeténél? Nekiláttunk hát a kiszemelt borsor kóstolásának.

Az elegáns gavallér Franc kóstolása után, mely egyáltalán nem cáfolta hírnevét, egy 2011-es Cabernet Sauvignon következett. Mély rubin szín, tiszta, megnyerő és gazdag illatával hódított, melyben vaníliás, füstös, édeskés tölgyes barrique jegyek mögött szépen húzódnak meg, majd fejlődnek egyre intenzívebbé a szedres, erdei gyümölcsös aromák. Ízében koncentrált, jó textúrájú bor, melyben szép egyensúlyt alkotnak az összetevők. Rendre érkeznek az illatával harmonizáló ízek, így a piros bogyósok és a hordófűszerek. A bor teste egyáltalán nem nehézkes, mégis telt. A tannin szépen integrálódott a szerkezetbe és vált bársonyossá. Lenyelve a korty szép hosszú, gyümölcsös utóízzel búcsúzik, igazán kellemes bor, még visszaemlékezni is jólesik rá.

Ezután egy 2009-es Pinot Noir következett. Már a színe intenzitása is egy kevésbé testes borról árulkodik. Illatában a barrique-olás jegyei jelennek meg; először a vanília, a füstösség és némi fűszer. Aztán a cseresznyés, cherrys, gombás és földes aromák, mely jegyek ízében is szépen jelen vannak. Van benne kis likőrösség, de az alkohol mégsem válik uralkodóvá a szerkezetben. Közepesen telt test és hosszú utóíz. Imádtam!

A 2012-es Kékfrankos következett, melyből egyelőre olyan kevés terem, hogy állítólag csak a pincénél lehet kapni belőle. Az eddigiekhez képest sokkal gyümölcsösebb és a hordó is csak a háttérben van jelen az illatában. Ízében is a meggy dominál és köré épülnek a fűszerek. Közepesnél picit nagyobb test, nagyon jó sav-tannin arány és hosszú-hosszú lecsengés.

Ezután egy 2011-es virágillatú Syrah és egy Merlot-t kóstoltam, de ezeknél már sokkal szűkszavúbban jegyzeteltem. Egy biztos, a Merlot nagyon szép zárása volt az estének az intenzív epres-málnás illatvilága mögött asszisztáló barrique jegyek miatt (is).

Az eső elállt, a vendégsereg is szépen eloldalgott, hát mi is visszasétáltunk az éppen zsendülő szőlőtőkékkel határolt úton a szállásunkra, hogy másnap kipihenve borzsonghassunk tovább. (folyt. köv.)

Még több fotó itt!