Szinte egész éjjel szakadt az eső, és csak késő délelőtt állt el. Ennek megfelelően a bőséges reggelit követően a panzió szerény, de minden igényünket kielégítő wellness szolgáltatását használtuk ki és csodák csodájára, mire befejeztük a szauna-jakuzzi kombók sorozatát, a felhők elvonultak és ragyogó, napsütéses idő kerekedett, igaz kissé fülledt érzettel. Mivel még csak dél körül járt az idő, alkalmas volt a túrára: Ördög-árkon át Villányba.
 |
| Ördög-árok |
Nagyon meleg, fülledt idő volt, de a sok csapadék miatt nem a kék túraútvonalat választottuk, hanem a szőlőültetvények között épült, szinte vadonat új vízelvezető betonutat. A panziótól elindulva egy egészen rövid földes szakasz után tudtunk erre az útra érni, amely tulajdonképpen a Vylyan Pincéhez is vezet, csak nekünk félúton feléjük el kellett kanyarodnunk keletnek a Fekete-hegy déli lankája, a Dobogó-dűlő alatti útra. Ez az út nyílegyenest vezetett neki a Kerek-hegynek. Eme szakasz szinte unalmasan egyhangú volt és borzasztóan meleg, pedig csak 22-24 °C lehetett. Képzelem nyáron hogy megrekedhet itt a hő a környező hegyek szélárnyékában. Az egyhangú szakasz után viszont a Kerek-hegy meredek kaptatója következett, mely rövid ideig a kék túraútvonallal fonódott össze. Az emelkedő izzasztó nehézségét jócskán kárpótolta a szemünk elé táruló kilátás, mikor vissza-visszanéztünk a Villányi-hegység alatt elterülő sík vidékre, ahol az éppen virágzó repce váltotta a hegyekről leszaladó, hullámokban fodrozódó, zsendülő szőlőtengert. A domb vagy hegy tetejéről már láttuk célunkat, a kulináris élményekkel kecsegtető déli borfővárosunkat. Ám a cél még legalább egy "ötös" az Ördög-árkon keresztül - hűtöttük lelkesedésünk. Ez az árok nem más, mint hófehér vízelvezető betonlapokból készült útvesztő a hegyek és a dombok gyűrődései közötti völgyben, és erre az útvesztőre szinte ráhömpölygő szőlőtőkék garmadája. Az ültetvények között sétálgatva feltűnő volt a katonás rendben sorakozó, sváb precizitással kialakított támrendszeren, szépen gondozott és művelt szőlők hadserege. Szabályos sortávolságok, azonos tőkék közötti távok, minden tőke egyformára metszve, minden oszlop ugyanarra dőlve. Mintha egy seregszemlén vigyázzban álló, teljes harci díszben pompázó hadat vizslattunk volna.
 |
| Hadrendben |
Lassan beérkeztünk Villányba éhesen, szomjasan és elcsigázva. Szomjunkat nem enyhítette, mikor szembe találkoztunk a Sauska Pincészet éppen traktor utánfutóján az Ördög-árokba igyekvő, rozéfröccsöket iszogató jókedvű kis társaságába, de kedvünket éppen meghozta e nemes frissítőre, így aperitifként az étteremben egy jó nagy pohár - nem, inkább korsó - rozéfröccsöt döntöttünk le.
 |
| Megérdemeltük |
Tanakodtunk, hogy a programok közül mit is válasszunk. Esélyes volt a Polgáréknál Lenthár Balázs blues rock'n'roll koncertje, Tiffán Edééknél a Pozsgai Trió jazz klasszikusok és Gere Tamáséknál az Illés és Beatles tribute zenekarok koncertje. Döntésünket erősen befolyásolta a kajakóma, így az étteremhez legközelebbi helyszínt választottuk, a Gere Tamás és Zsolt pincészetét. A cél az volt, hogy majd átnézünk máshová is - na persze! - addig, amíg a nyelvünkhöz nem ért az első korty 2009-es franc és fel nem csendültek a vérforraló beat dallamok. Ennek a Villányi Francnak az illata egyből lebilincselte orrunk, s tán nem hazudnék, ha azt mondanám, hogy sajnáltunk belekortyolni, hiszen sokrétű, gazdag és elegáns illatából játékosan szálaztuk ki az éppen megtalált aromákat: áfonya, meggy, szilva s talán egy kis feketeribizli, vanília, csertölgy, csokoládé és egy csepp fahéj, pecsenye - ááá, dehogy! Ezt a szagot nem a bor, hanem az asztalunk mellett készülő grill ételek szolgáltatták. Mivel a szagolgatást abba kellett hagyni ebben az illatzajban, "sajnos" a kóstolás következett. Egyensúly és elegancia ízében is. Szép savak által támogatott gyümölcsösség, integrálódott, bársonyos tannin, jól iható, komplex és telt testű, hosszú utóízű bor. Csillagos ötös! Bevallom más nem is kellett, az este folyamán én mást sem kóstoltam, ebből viszont többet is. Bár a koncerten egy nagyobb jó hangulatú társaságon kívül senki nem csápolt a zenekarnak, a hangulat, melyet teremtettek mindenképp illett a borunk hangulatához: lendület, komolyság, buli és érzelmek. A koncert utáni befrancozott mehetnék még átvitt minket a Bockéknál rendezett rock'n'roll buliba, de látszott, hogy a party ott is a végét járta, így - a transzfer szolgáltatást igénybe véve - kissé befáradva, talán be is csiccsentve visszatértünk kisharsányi búvóhelyünkre.
 |
| Mintha a Beatles lenne |
Sajnos voltak negatív élményeink is. Akadt olyan hely, ahol a felszolgált cabernet sauvignon körömlakklemosó "illatú" volt, meg akadt olyan is, ahol a direkttermőkre jellemző rókaízt véltünk felfedezni, ami talán nem is lett volna baj, ha annak szolgálják fel, ami. Kedvünket persze ez sem szegte, mert tudtuk, hogy Villányban bőven van még jó italmérés is.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése