A nagyradai Császár-morzsák

Nink Károly, a nagyradai székhelyű Cezar Pince képviselője tartott nekünk egy borkóstolót a Borhálóban, Kaposváron. Mivel akkora szortimenttel rendelkezik a pincészetük, hogy bemutatásuk nemigen fért volna bele ilyen kis kóstolóba, Károly a nyári szezon borait hozta el, így a poharakba a kerti partik, grill sütések kísérő borai kerültek.

Startra készen

Welcome drinkként az akár aperitifként is tökéletes gyöngyözőbort kaptuk, amit egyébként nagyon ötletes energiaitalos, 2 dl-es pléh dobozban lehet megvásárolni. A termékkel valószínűleg a huszonéves korosztályt célozta meg a borászat. Ugyanis ezt az elmúlt években egyre divatosabbá váló könnyed, üdítő, frissítő borfajtát az újításokhoz amúgy is nyíltabban viszonyuló fiatalok bizonyára nagyobb számban fogják a polcról levenni. Mert hát valljuk be: sörös dobozból bort nekünk "öreg" borfogyasztóknak lehet, hogy hiába kínálnak. Pedig elég praktikus egy fárasztó, forró nyári nap után hazaérve egy üdítő laza fröccs helyett egy jó hideg kényeztetés a hűtőből, vagy akár horgászat közben sör helyett a hűtőtáskából. De ha már hűtőtáska, akkor akár a strandon is el tudnám képzelni.  Az egész csak egy slukk, és az idegszálak kisimulva, a szomj kioltva, s a helyükre kerülnek a dolgok, lehet lazulni. De azért ne húzzuk le egy slukkra! Élvezzük az ízét, a lendületét és a lecsengését.

Energiaital

Aztán még pezsegtünk tovább. A Cezar Brut pezsgő jött a sorban. Gyakorlatilag a Cezar Pincészet megalapítása a pécsi Littke Pezsgőgyár megvásárlásával történt 1996-ban, mikor is három svéd üzletember - közülük az egyik, a névadó, egy magyar származású, aki a svéd királyi családnál is szolgált séfként, Császár István - úgy döntött, hogy belevág az akkor még gyerekcipőben járó, de kiváló potenciállal bíró hazai minőségi borkészítésbe. Szóval ebből adódóan mindjárt az elején letették a voksukat a minőségi, tradicionális pezsgőgyártás mellett is. Nem a saját szőlőikből, hanem a hosszú évek közös, összehangolt munkájával bizonyított szőlősgazdáktól vásárolják a pezsgőgyártáshoz szükséges alapanyagokat. A finom extra száraz pezsdítő italról kóstolása közben megtudtuk, hogy mennyire egészséges ital a magas B vitamin tartalma miatt, és mert ez alacsony alkoholtartalommal párosul. A Cezar Pince több pezsgőfélével van jelen a piacon. A különbségek a minőségben a seprőn való érlelés hosszától és a palackos erjesztésből adódnak. Tehát a Brut: száraz, gyümölcsös, zöldalmás, élesztős, de kevésbé intenzív illatokkal, pezsdítő, jólesően üdítő savakkal és szénsavval, és hosszú-hosszú utóízzel dobta fel a hangulatát az egybegyűlteknek.

Pezsgőbontás

Kezdődött a borsor. Az első és talán a legjobb bor egy fehér cuvée, rizlingek és zöld veltelini elegyéből. Az ajánlás: kerti partin, sütögetés közben egy-egy pohárkával, esetleg fröccsként. Ki fogom próbálni! Ugyan az illatok intenzitása csekély mértékben dobogtatta meg orrunk szaglócsakráit, de könnyedsége, lágy, de mégis üdítő savai és lecsengésében mandulás kesernyéje vitte a prímet.

A Cezar Pincészet 100 hektár szőlőültetvényen gazdálkodik a Zala megyei Nagyrada határában. A telepítéseket 2000-ben kezdték, és csak vörös fajtákkal ültették be a területet, melynek így 60%-át merlot és cabernet sauvignon, a maradék 40%-át pedig cabernet franc, syrah, pinot noir és malbec foglalják el.

A következő bortól már nem csak a Cezar Pincészet borászának, hanem a szőlészeinek a keze munkáját is dicsérhettük. Egy cabernet sauvignon rozé festette be hagymahéjszínre poharainkat. Üdítő piros gyümölcsök árasztották el orrunkat, amikor beleszagoltunk, majd kóstolva illatával harmonizáló gyümölcsösség, lendületes savak és hosszú lecsengés. Kerti partikon szintén jól fogyasztható sütögetés közben, fröccsként, aperitifként. 

Egy eléggé megosztó, könnyed syrah követte a borsort, amely egyébként így, házasítás nélküli folyóbor kategóriában a pincészet új terméke. Ezért valamiféle tesztcsoportként is működtünk, nem titkolt célzattal, miszerint milyen visszhangra lel a körünkben. Voltak olyanok, akiknek nem tetszett, kifejezetten sértőnek találták, hogy syrah-ként kerül ez a bor forgalomba, voltak olyanok is, akiknek a testesebb, koncentráltabb syrah (pl. Lelovits Tamás: Villányi Syrah 2011) jelenti az igazi syrah ízvilágát. Viszont ne felejtsük el, hogy folyóbort kóstoltunk, és mint ilyen soha nem veheti fel a versenyt komplexitásában, koncentráltságában egy classicus vagy prémium kategóriás borral. Hiszen a nagyobb pincészetek jól tudják már a szőlőültetvényen, hogy melyik eljárással, hozamkorláttal termett szőlő, melyik kategóriába készül, és természetes, hogy az alacsonyabb korlát, alacsonyabb minőséget, viszont magasabb mennyiséget fog eredményezni. Az így készült bor ugyanakkor jelentősen olcsóbb lesz a kevésbé "sznob" borfogyasztók nagy örömére. Annak megállapítására, hogy a zalai termőterület mennyire alkalmas a syrah termesztésére, egy ilyen folyóbor kóstolása még igen kevés, de ebben az árkategóriában simán jó ár-érték arányú bor. Tudniillik tisztasága rendben; silleres, kevésbé intenzív színe rendben; illat intenzitása gyenge, de minősége rendben; savai lágyak, üdítőek; tanninja csekély, de integrálódott; filigrán test, utóíz, komplexitás szó-szó, de rendben. Bár a legélesebb kritikát a legalább classicus kategóriához szokott torkok fogalmazták meg, a jó minőségű asztali borok kedvelői egyöntetűen kedvelték. Beillesztve a kerti partin a könnyebb húsok társa lehet.

Oszd meg és uralkodj!

Komolyodott a borsor, és egy cabernet sauvignon syrah házasítás következett. Színében közepesen intenzív rubin, szagolva közepes intenzitású piros gyümölcsök. A kortyban lendületes savak, közepesnél valamivel kevesebb, de integrálódott tannin és közepes test. Nem túl összetett, nem is túl koncentrált ízvilágú ital, ez is egy kellemes kis asztali ivóbor egy picivel nagyobb testtel, mint az előző tétel. Ahogy Nink Károly mondta, a kerti partin már akár a sült oldalassal is elbír.

Csúcsborként cabernet franc érkezett, ami az este kóstolt vörösök legkomolyabbja, az asztali vörösök császára! Mint úgy általában, egy picit hiányoltam ebből is az illatintenzitást, de ízében egyensúlyban vannak az összetevők, finom gyümölcsös, könnyed, viszonylag hosszú utóízzel. Korrekt kis bor. 

Aztán a legvégén két édeskésebb tétel került felajánlásra, melyeket mindenki fakultatív módon kóstolhatott, ki-ki ízlése szerint. Egy félédes Irsai Olivér a fehér oldalon és egy merlot a vörösön. Az Irsaiból még el tudom fogadni a félédes bort, így azt megkóstoltam. Lehet, hogy maradi vagyok, de nem igazán bízom az édeskés vörösborokban főleg, ha azt folyóborként kínálják. Az Olivér viszont kifejezetten kellemes volt. A cukor úgy látszik csodát művel a Cezar borokkal, ugyanis végre intenzív bodzás, virágos, citrusos illatok áradtak a borból. Az ízét is követték ezek az aromák, majd lenyelve hosszan búcsúztak a szánktól. Kellemes, kicsit nőies ivóbor. 

Sajnos ezzel le is zárult a kóstoló hivatalos epizódja, és nagyon hiányzott egy igazán komoly tétel a végére, de úgy látszik ezt házi feladatként kell majd "elvégeznünk". A kérdés csak az, kaptunk-e elegendő "tananyagot" ahhoz, hogy neki merjünk ülni önállóan egy ekkora "feladatnak".