Nyár vége felé haladva kezembe került a palack, melyet a badacsonyi Imre Borozóból hoztunk nyaralásunk kirándulónapján. Hamar eldurrantottam hát a palackot, pedig az emlékek még frissek, és ezt a bort egy téli estére szerettem volna megtartani, hogy melengető alkoholfoka mellett emlékezhessünk azokra a "nyári napokra", de a héten többször volt különféle sült hal vacsorára, s gondoltam megérdemel e nemesen egyszerű vagy egyszerűen nemes étek egy kicsivel komolyabb bort. Nem is csalódtam benne, bár sajnos picit megmelegedett, mire végeztünk a hallal, jobb lett volna evés után kitölteni.
Mély (szinte borostyánba hajló) arany színe tanúskodik a hosszú héjon áztatásról. Zárkózott, de szépen, lassan nyíló illatában sorra sejlik fel izgalmas mondanivalója. Orrunk felé küldött üzenetében érkezik a minerális köntösbe bújt érett, vagy inkább aszalt déligyümölcsösség, ananász, a fűszer oldalon kis gyömbér és tojáslikőr.
Ízében telt, markáns és összetett. Fűszerek és érett gyümölcsök, egy picit kiugró alkohol teszi a kortyot likőrössé, a visszafogott savak pedig fülledté. Utóíze nem túl hosszú, és finom kis kesernye is kíséri a nyeletet. Kifejezetten tetszetős, testes és tüzes bor, mely hibáival együtt egyik személyes kedvencem. 83 pont.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése