Őszi szemezgetés

Nem írtam néhány hónapig a borról, mivel sem említésre méltó élmény nem történt, sem megosztásra érdemes kóstolás. Igaz, jelentősen kevesebbet is kóstoltam az elmúlt időszakban, és még arról sem készítettem jegyzetet, amit véletlenül mégis. Ki tudja? Talán meguntam egy picit a blogolást, mert tudom, hogy lenne még mit tanulni, lenne hová fejlődni mind az írásban, mind a borszakmában, de elfogyott a lendület, lemerültek az elemek. Így lazítottam kicsit, mielőtt még ez a kis boros hobbi is munkának tűnne és csakazaértsem kóstoltam, ha mégis, hát csakazértsem jegyzeteltem és írtam róla. Jól esett ez a három hónapos szünet, és úgy érzem felfrissülve tudok belekezdeni újra az ízvadászatba, bár túl sok időt még mindig nem tudok írásra szánni.

Vinatus fogadó

Első felfedezésre szánt tétel a Vinatus Cuvée IV.-re keresztelt vörösbora, mely egy emlékezetes céges

villányi kirándulás emléke volt, ahol az a bizonyos harmadik pohár bor is gallér mögé került, s ráadásul hosszú idő óta az első villányi vörösbor kóstolásom, sőt majd egy hónapja az első kóstolt borom, így azt hiszem a borleírásom egy ici-picit elfogultra sikeredett. Íme:

Vinatus - Cuvée IV. 2011

Mély rubin színe és lassan gördülő cseppjei küldik szemünk felé a jeleket, hogy talán így ősz közepén a kinti hűvös, esős időjárást kompenzálandó, egy telt, egész szájat betöltő bort kóstolhatunk majd, mely nem bánik fösvényen az alkohollal sem. 

Ha érezni akarjuk az illatát, nem kell orrunkat tövig a pohárba tuszkolni, hogy némi szagmorzsát vadászhassunk. Intenzíven törnek szaglószervünk felé a bor szagszentenciái, melynek a fahordós, fás, fűszeres mondandói mellett vagy inkább mögött kerülnek elő az erdei feketebogyós gyümölcsök. 

És ízben valóban telt, szinte harapni lehet. Markáns, de érett savai gondoskodnak gyümölcsösségéről, nyelvünkön simán legördülő kerekded tanninjai szépen ellensúlyozzák a savait és a magas alkoholt. E három fő összetevő olyan triumvirátust hoz létre a pohár fala alkotta szenátusban, mely a torok, a szájpadlás és a nyelv receptorainak milliói által alkotta fórumba érve, e receptorok kitörő örömét, boldogságát okozzák.  Ezt az örömöt pedig az erdei gyümölcsös aromák, füstösség, fűszeresség és hosszan lecsengő utóíz idézi elő. Aztán úton lefelé a garatban melengető érzéssel jön ki az alkoholtöbblet, de ez nem baj, én így szeretem.

Másnap visszakóstolva avaros, gombás, földes jegyek is felszínre kerültek. 

Két hét telt el és újabb villányi bor került a poharamba:

Polgár Pincészet - Therapia 2012 (villányi cuvée)

Dr. Polgár féle terápia

Kitöltve sötét, szinte fekete, fény felé tartva azonban rubinos csillogás üt át a mély matérián. A bort szélén vékony gliceringyűrű ékesíti, melyet kicsit megháborgatva körkörös lögybölgetéssel boltívek rajzolására ösztökélhetünk. Igaz, nem tűnik túl vastagnak a bor, mivel viszonylag gyorsan szaladnak vissza a cseppek a pohár faláról, és egyesülnek újra a kehely alján.

No, de most már épp eleget foglalkoztam a küllemmel ahhoz, hogy beleszagoljak. Első szippantásra jönnek a várt fanyar, bogyós gyümölcsös illatok és a hordótól örökölt fás jegyek. Aztán többszöri szagolgatásra is ugyanazt kapom: nincsenek rétegek, nincs nagy illatkomplexitás. Persze ez nem baj, ennek a bornak nem arról kell szólnia.

Aztán a kóstolás következett. Jó nagy kortyot hörpintettem a borból, hiszen már legalább fél órája kitöltöttem, nézegetem, lötyögtetem, szagolgatom, jegyzetelek és epekedek. Alaposan körbejárattam a számban a kortyot, hogy minden kis eldugott receptoromhoz eljussanak a bor részecskéi. És igen, a bogyósok úgy jönnek elő ízéből, ahogy illata ígérte, sőt a ribizlis, áfonyás jegyeket még borsos fűszeresség kíséri, továbbá gombás és érett vagy inkább túlérett meggyes, cseresznyés aromákkal egészülnek ki. 

Tannintartalma magas, még egy picit nyers is, mégsem uralkodik el a kortyon, nem telepszik rá az ízekre és nem csökkenti szép hosszú lecsengését.

Összességében közepesen telt, szép savú, gyümölcsös bor jó sav-tannin-alkohol arányokkal, aromáiban egy picit több fás ízjeggyel, hosszú lecsengéssel. 83 pont.