Megszerettem a portugiesert?

Idén még nagyobb várakozás előzte meg számomra a Portugieser du Monde közönségkóstolóját, mint tavaly. Részben azért, mert az elmúlt év során azt tapasztaltam, hogy sokkal nagyobb számban kóstolok, fogyasztok frissebb, főleg gyümölcsös karakterű borokat, mint azelőtt. Így nagyszerű alkalomnak mutatkozott az idei oportó VB, ahol az általában könnyedségéről híres, jó savszerkezetű, gyümölcsös portugieserek mutatják be, hogy mire is képesek különböző termőterületeken, országokban és más-más iskolázásban. Másodsorban a tavalyi pozitív élményeim miatt is vártam már az eseményt: jó társaság, jó borok és kellemes zene.

Nem is volt másképp idén sem, hacsak abban nem, hogy egy sokkal jobb évjáratot követően, sokkal jobb borokat ízlelhettünk, nem is beszélve arról, hogy sokkal több borászat állított ki összesen 100 különféle borral, aminek több mint a fele oportó vagy legalább 25%-ban oportót tartalmazó házasítás volt.

A kóstolási koncepcióm ugyanaz volt, mint tavaly: előbb primőr, utána az évjáratos oportók. Bevallom, idén beletört a bicskám. Kábé a feléig jutottam, miután már egyszerűen nem bírtam több portugiesert kóstolni, pedig sokat kiöntöttem (és nem feltétlenül a hibáik miatt, sőt!). Így olyan tételek maradtak ki, melyeket többen ajánlottak, de mivel tartottam magam a sorrendhez, nem értem oda. A tanulság, hogy egy hasonló volumenű kóstolón más szisztémát kell majd követnem.

Nálam Champion lett

Nem szeretném minden kóstolt borról írt jegyzeteimmel untatni az olvasót, de kiemelnék párat a sok közül, melyek különösen elnyerték a tetszésemet attól függetlenül, hogy a bor arany vagy ezüst érmet szerzett éppen. Nekem - akárcsak tavaly - a szerb Mackov Podrum pincészet portugiesere ízlett a legjobban, méghozzá azért, mert olyan illatokkal és zamatokkal ajándékozott meg, amilyenekkel egyik nevezett bor sem. Az amúgy nagyon halvány intenzitású, küllemre is könnyű, gyorsan pergő bor illata fantasztikus déli gyümölcsös, licsis, intenzív illatokkal lepte meg az orrom. Tavaly, ha jól emlékszem ízében, sajnos nem volt túl nagy szám, idén viszont szépen lekövette zamatában is a várt illatjegyeket. Finom, gyümölcsös, jó savú, hosszú bort kóstolhattam. Kellett is belőle vennem egy palackkal a sofőrömnek, hadd kóstolhassa majd otthon ő is.

Aztán Gere Tamás és Zsolt pincészetéből való barrikolt 2015-ös oportó volt még nagyon impozáns tétel. Harmonikus és komplex; lágy, de mégis markáns, telt, de mégis hetyke. A gyümölcs aromákat mesterien egészítik ki a hordó vaníliás jegyei. Nagyon jó arányok és hosszú lecsengés. Kár, hogy nem indult a versenyen!

Sok szép oportót volt még alkalmam ezen kívül is kóstolni, és egy két kivétellel most már elmondhatom, hogy nekem is ízlettek. Gyümölcsösek, gerincesek, némelyik üdítő, némelyik picit mélyebb, de egyik sem elnehezülő. És idén már vettem portugiesert!