Vörösökkel a hideg elől

Január közepén járunk, kint közel -10°C, a Múzeum pincéjében - a Veritas Borklub törzshelyén - viszont majdnem +10°C. Éppen nem röhögtünk a melegtől, de bíztunk benne, hogy a vörösborok majd pótolják a kellemes hőérzethez szükséges még 10 fokot. Négyen ültünk ezúttal össze egy hirtelen jött ötleten felbuzdulva, miszerint hideg van, jó lenne testes vöröseket inni. A borklub négy tagja: Matolcsy Gusztáv, Rostás László, Palancsa László és jómagam alkottuk a "bírálóbizottságot", melyre fejenként két palack bort hoztunk, és vakon kóstolgattuk őket. Sajnos a borok hőfoka hideg volt, ezért nem is boncolgattuk nagyon őket, mert tudtuk, hogy nem a legszebb arcukat mutatják, egyszerűen képtelenség minden aromát kiérezni 10°C-on, még akkor is, ha kézzel melengetjük picit őket. Ettől függetlenül egy-két szót érdemes róluk tenni. 

Az első tétel, a Teleki Cabernet Sauvignon sokat változott előnyére az elmúlt években. A Teleki márkanév alatt eladott borok a Csányi Pincészet belépő szintje, ezen a néven értékesítik classicus kategóriájú boraikat. 2011 körül kóstoltam már Teleki Cabernet Sauvignont, de akkor megfogadtam, hogy többet soha. Nos ha akkor is olyan minőségű bort palackoztak volna, mint 2014-ben, amikor a tegnap kóstolt bort készítették, bizonyára nem ezt a véleményt alakítom ki róla. Ugyan nem volt egy túl bonyolult bor, de szép illatokkal ingerel, könnyed, jóivású, gyümölcsös, amolyan mindennapok bora. Persze lehet, hogy azért, mert rossz évjáratban - mint amilyen '14 is volt - a prémiumnak szánt szőlők anyaga is belekerült, mivel prémiumot talán nem is tudtak abban az évben készíteni, de legyünk pozitívak és tudjuk be szemléletváltásnak. 

Aztán a Vylyan Villányi Franc 2012, amelyik a végén a harmadik legjobb értékelést kapta tőlünk. Nem kell sokat beszélni róla, illatos, egyensúlyos, szép.

Két Bock Ermitage jött a sorban. Azonos összetevők, viszont két különböző évjárat: 2012 és 2013. A '13-as jelentősen jobb volt. Sziporkázóbb illatok, játékosabb savak, hosszabb lecsengés. A '12-es mintha picit kiégettebb lett volna. 

Következett az első tétel nagy testvére a Chateau Teleki Cabernet Sauvignon 2012, ami a Csányi Pincészet prémium kategóriájában készült cabernetje. Robusztus test, viszont kirobbanó gyümölcsösség, szép hordóhasználat, nagyon hosszú utóíz. Meg is kapta a második helyet.

Egy öreg bor következett a sorban, amit hagytunk is még szellőzni, amíg a következőt kóstoltuk. Ez egy 1997-es Vesztergombi Cabernet Sauvignon volt. Már színén látszottak az öregség jelei, és illatában is szép érett aromák jelentek meg. Ilyen volt például a füge. Mikor érzünk fügét egy vörösborban?  Nem gyakran, ugye? Na ennek szellőztetés után intenzíven füge illata volt. Savai is még rendben voltak, igaz azért érződött, hogy túl van a csúcsán, de ez egy 20 éves bor volt. Igazi élményt nyújtott!

Újra Vylyan következett. Cabernet Sauvignon 2012. Ő volt a kóstoló igazi vesztese. Mindenki alul értékelte, nem nyílt és a türelem se volt meg hozzá, hogy melengessük. Most írás közben, szobahőmérsékleten is ezt kóstolgatom és bizony más arcát mutatja, mint tegnap. Szép szedres, meggyes illatok, itt-ott lekvárosság bukkan fel benne. Egyensúlyos, harmonikus. Ízben csokoládés, meggydesszertes. Jó inni, jó vele elidőzni.

Végül egy újabb matuzsálem, és a kóstoló nyertese a Juhász testvérek Paptag Kékfrankosa 2003-ból. Színében alig látszott az idő, és illatában sem érződött semmi fáradtság, savai pedig még mindig játékosak, élénkek voltak. Csokoládé és piros gyümölcsök egyszerre voltak jelen ízében, lecsengése pedig szép hosszúra nyúlott. Képzelem, mit mutatott volna 18-20 °C körül.