Éppen tegnap múlt egy éve, hogy Dr. Rostás László és Palancsa László ötlete nyomán, velük együtt 12-en megalapítottuk a Veritas Borklubot a Kapos Hotel éttermében. Születésnapunkat pedig éppen itt, egy ragyogó, szűkebb értelemben vett hazai (somogyi) borokkal kísért borvacsorával ünnepeltük az azóta 24 fősre duzzadt tagságunkkal és meghívott vendégeinkkel. Az aperitif, egy 2008-as Garamvári Prestige Brut kortyolgatása közben néhány prominens tagunk kért - és kapott is - szót, hogy beszédjükkel még ünnepélyesebbé tegyék a hangulatot. De először is Bíró Norbert a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke köszöntött minket - többek között neki köszönhetjük, hogy a Veritas Borklub a Megyeháza Bormúzeumában otthonra lelt -, majd Gergely Ica a Kapos Hotel Éttermének menedzsere gratulált az évfordulónk alkalmából, és örömét fejezte ki, hogy ezt a helyszínt választottuk megalakulásunk és évfordulós vacsoránk színhelyéül.
Bíró Norbert elmondta, hogy nagyon örül kezdeményezésünknek, miszerint a Veritas Borklub egyik céljául tűzte ki a Somogy megyei borok népszerűsítését, így ez egybecseng a Somogy Megyei Önkormányzat törekvéseivel. Tudniillik ma a Balatonboglári borvidéken megtermelt szőlő csupán körülbelül egyharmada kerül feldolgozásra a megyében, a többit eladják és máshol dolgozzák fel, más borvidékek termékeiként kerülnek forgalomba. Ez azért lehet, mert még nincs elég presztízse a Dél-Balatonnak, a bort vásárló közönség még mindig pejoratívan tekint a borvidékre, pedig már bőven bizonyított - gondoljunk csak arra, hogy már háromszor kapta e borvidékről származó borász az Év Borásza elismerést. Bíró Norbert továbbá elmondta, hogy támogatják azt az elképzelést is, hogy somogyi települések rendezvényein, falunapokon leginkább somogyi borászatokat kérjenek fel borárusításra.
Dr. Rostás László örömét fejezte ki, hogy végül '91-ben Szekszárdról Kaposvárra költöztek, pedig többször kacérkodott anno a gondolattal, hogy a szekszárdi dűlők egyikén vásároljanak telket maguknak. De akkor a szekszárdi kórház intenzív osztályának orvosaként, tavaszonként gyakran találkozott permetezés miatti komoly esetekkel, és talán tartva a hasonló mérgezésektől, végül nem kezdett bele szőlőművelésbe, így most részese lehet a Veritas Borklub történetének. Köszöntőjét a tőle megszokott sziporkával zárta: "Bölcsnek a bor, balgának a sör, jószágnak a víz kell!"
Dr. Matolcsy Gusztáv segítségével visszaemlékeztünk az elmúlt egy év eseményeire, kóstolásaira. A megalakulásunkat követően kétszer voltunk a kaposvári Borháló üzletében, egyszer dél-balatoni borokat kóstoltunk, másodszor pedig szekszárdi borokat. Aztán júniusban és júliusban a Róma Villában tartottuk a klub összejöveteleinket. Az első alkalommal Juhász Attila az egri Juhász Testvérek borait hozta és kóstoltatta velünk egy rendkívül jó hangulatúra sikeredett kóstolón, majd a múzeumok éjszakájára eső kóstolón - melyen még egy tárlatvezetést is kapott klubunk a Rippl-Rónai villában - Matolcsy Guszti tartott egy szép előadást és kóstolást hazai rajnai rizlingek témakörében. Augusztusban nyári szünetet tartottunk, szeptemberben pedig az új helyünkön folytattuk a Légli Ottó által tartott fantasztikus kóstolóval, melyen a Balatonboglári borvidék igazi gyöngyszemeit kortyolgathattuk. Októberben syrah-kat mustrálgattunk, novemberben egy somlói borász, Tomcsányi Árpád mutatta be a hegy levét, decemberben pedig villányi vörösekkel és Horváth Éváék krampampulijával búcsúztattuk az évet. Ezt követően a januári dermesztő hidegben tradicionálisan készült pezsgőkkel kívántunk egymásnak boldog új évet, majd februárban egyik tagunk, Csillag Attila tartott egy felejthetetlen kóstolót loire-i borokkal. A születésnapi borvacsorával együtt, egy év alatt háromszor fókuszáltunk a Dél-Balatonra, úgyhogy jól teljesítettük egyik fő célunkat, a helyi borok népszerűsítését.
Végül Horváth Éva szólt pár szót, melyben azt taglalta eddigi tapasztalataira alapozva - hiszen az évek folyamán jónéhány csoportnak, közösségnek volt alapítója, mentora vagy éppen csak tagja -, hogy egy közösség hosszú távon akkor tud fennmaradni, ha tradíciókat, hagyományokat teremt, mert még jobban összekovácsolja azokat, akiket valamilyen értékrend vagy közös cél, közös érdek összehozott. Ezért fontos, hogy teremtsünk ilyen ünnepi alkalmakat és csináljunk belőlük hagyományt. "Az alkohol az ember ellensége, de aki az ellenség elől elfut, az gyáva"- zárta viccelődve gondolatait. Van benne valami. Nem kell elfutni előle, nem kell mellőzni, csak kordában kell tartani és meg kell találni mindenkinek a saját mértékét, így kiegészítve ételeinket, vagy csak önmagában is a bor a kultúránk szerves és fontos részévé válik.
Az első fogás zöldséggel tálalt jérce mája volt kocsonyában dermesztve, mellé pedig egy 2015-ös Loliense került a balatonlellei Konyári birtokról. A bor egy könnyed házasítás, tartalmaz sauvignon blanc-t, charodonnay-t és olaszrizlinget. Egyszerű zöldalmás, fűszeres karakterével, közepes testével, ficánkoló savaival remek párra lelt az étel.
Második fogásunk, a tejszínes harcsa rakottas már testesebb párt kapott, Légli Ottó 2013-as Landord Chardonnay-ját. Jól álltak a fűszeres, mézes, érett barackos aromák az ételnek.
Ikon Pinot Noirt kortyoltunk harmadik ételünkhöz, mely egy BBQ sertéskaraj volt puliszkával, vörösbor mártással. A bor önmagában talán gyenge láncszem volt a sorban, picit már fáradt arcát mutatta, de az étellel még elbírt. A hús füstös aromáihoz jól illett a bor füstös karaktere, a mártás fűszerei pedig harmonizáltak a pinot fűszerességével.
A főétel marha pofa volt gánicával, vargányás jus-vel. Légli Géza 2015-ös Jánoshegy Merlot-ja kísérte, és komplexitása, teste, gyümölcsössége, bársonyos textúrája valósággal itatta magát a marha pofa minden egyes falatja után.
Desszertként vaníliás soufflét ettünk málna pürével, lime-mal, fehércsokoládé variációkkal, és Bujdosó 2015-ös Tramontanát kortyolgattunk hozzá. Az édesség itt is követelte minden egyes falat után az édes, barackos, vaníliás (itt-ott rózsásan kacérkodó) aromákkal pompázó tramini kortyokat. Jó párt alkottak.
A vacsora utáni szórakoztatást Palancsa Laci vállalta magára a tagok által összegyűjtött ajándékok tombolahúzásával. Az ajándékok többsége természetesen bor volt, melyeket új tulajdonosaik nem igen vittek haza. A legkülönlegesebb ajándék, a tombola fődíja egy kézzel, fából készített kis polc volt, Futó Tibor felajánlásából.
Reméljük olyan hagyományt, netán hagyományokat sikerül teremtenünk, ami még generációkkal utánunk is folytatódni fog. Mi az alapokat leraktuk, és elmondhatjuk az első év sikeres kóstolói és a születésnapi vacsora után, hogy ezek a közös élmények csak növelik az immár összeszokott társaság elhivatottságát a minőségi borok és minőségi időtöltés iránt, így biztosan idén is tartalmas évnek nézünk elébe. Lesz miről mesélnünk! :)
Reméljük olyan hagyományt, netán hagyományokat sikerül teremtenünk, ami még generációkkal utánunk is folytatódni fog. Mi az alapokat leraktuk, és elmondhatjuk az első év sikeres kóstolói és a születésnapi vacsora után, hogy ezek a közös élmények csak növelik az immár összeszokott társaság elhivatottságát a minőségi borok és minőségi időtöltés iránt, így biztosan idén is tartalmas évnek nézünk elébe. Lesz miről mesélnünk! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése