A Muscadet bort kizárólag melone de bourgogne szőlőből készítik a franciaországi Loire-völgyének legnyugatibb borvidékén, a Nantais körzetben, s azon belül is a legnagyobb mennyiségben a Sèvre és a Maine folyók által határolt dombvidéken. Innen származik a kóstolt bor is. A terület Nantes városától dél-keletre fekszik, klímája óceáni, amely enyhe telet, viszonylag hűvös nyarat, kis éves hőingást jelent sok csapadékkal. A klíma kései szüretelést nem tesz lehetővé, így az itt termelt borok leginkább könnyedebb kategóriájúak. Talaja viszont nehezen művelhető köves, palás. Mivel könnyen elnyeli a vizet, aszály esetén problémás lehet, bár gondolom ezen a vidéken az óceán közelsége miatt aszály talán ritkán veszélyezteti a tőkéket. Az ilyen talajon termett szőlőkből készült borok nem behízelgőek, kifejezetten ásványosak és jót tesz nekik egy-két év palackérlelés, miután szép, összetett, jó szerkezetű borokká válnak.
Szerettem volna pár szót írni a pincészetről, de gyakorlatilag semmi infó nincsen róluk a weben, ezért gondolom, hogy elég kis pincészetről lehet szó. Gyakorlatilag azon kívül, hogy Monnieres település közelében gazdálkodnak, és valamilyen úton módon a helyi kastély, a Château La Court des Mortiers nevét márkanévként használhatják, nem lehet megtudni semmit a borászatról vagy a borászról.
Azt olvastam, hogy a Muscadet-t manapság kommerszebb, lágyabb stílusban készítik inkább, így kevésbé érzékelhető rajta a terroir. Szerencsémre - szerintem - ez a bor viszont sok mindenben hordozza a terroirt. Az, hogy küllemben és illatban tiszta, semmilyen oda nem illőt nem lehet felfedezni benne, teljesen egyértelmű. Színe zöldessárga, de inkább már a citrom színt karistolja. A pohárban pörgetve is már jól látszik, hogy könnyed, gyorsan szalad körbe a pohár falán, nemigen lehet középkori építészeti jellegzetességeket felfedezni lefolyásában. Nem túl intenzív illata izgalmas és komplex: tavaszi virágok, citrusok (leginkább lime), zöldalma, némi édes fűszer és a végén élesztős, kenyérhéjas jegyek, melyek a seprőn érlelésről (sur lie) tanúskodnak. Kóstolva is érkeznek ezek a jegyek, az alma, a lime, egy kis éretlen barack és a végén visszaköszönő élesztősség. Nagyon szép savszerkezet és intenzív mineralitás észlelhető, melyet ahhoz tudnám hasonlítani, mintha 9 voltos elemet nyalogatnék, és mindig a nyelvem legkülönbözőbb pontjaihoz érinteném az elemet. Egy picit talán lehetne hosszabb, de egy nagyon izgalmas, szerintem igazi terroir bor. 84 pont.
A borcímkén a "sur lie" felirat arról tanúskodik hogy a bort seprőn érlelték a szüretet követő télen, majd tavasszal rögtön arról került palackozásra is. Ettől a bor picit testesebb lesz és enyhe élesztős jegyeket kölcsönöz neki.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése